A Divatcsarnok 1853-as évfolyamában jelent meg Bernáth Gáspár visszaemlékezése az 1829. november 5-én tartott mádi szüreti bál tragikus eseményeiről.
Az 1820-as években a hölgyek öltözködését meghatározta a párizsi és a londoni divat. A cikkben szereplő képek a londoni National Portait Gallery állományából származnak, s a korabeli párizsi báli divatot mutatják be. Forrás: https://npgshop.org.uk/
A mádi bálok abban az időszakban országos, sőt, nemzetközi hírűek voltak, Magyarország főuraitól a környék kereskedőiig, illetve a tokaji bor forgalmazásában közbenjáró lengyel kereskedőkig mindenki megfordult ezeken a rendezvényeken. A bálokon számos szerelem szövődött, amelynek sokszor házasság lett a vége (pl. az egyik ilyen bálon ismerkedtek meg meg Andrássy Gyula gróf szülei is).
Estélyi ruhák a párizsi divat szerint 1829-ben. Forrás: https://npgshop.org.uk/
1829-ben a bál díszvendégei a lengyel borfelvásárlók voltak.
A november 5-i bált felkeresték a a sárospataki kollégium diákjai is - köztük Kazsui Menyhért, akinek a cselédje volt a visszaemlékezést író Bernáth Gáspár. Innentől jöjjön az ő beszámolója:
Javába harsogott már a vigalom zenéje, midőn a turistahad karon fogva bevillámlott a bálterembe. A közfigyelem e gyönyörű néhány ifjún nyugodott meg. A hölgyek keblecskéje élénkebb tánczélvezet elé dobogott. E derűit látványhoz házassági terveket fűzögetének a tisztes matrónák.
A hajlottkorú táblabiróság pedig e virágzó fiatalságra ejtett tekintetét nemzeties szempontokkal koszorúzá.
A vigalom fesztelen otthonossággal rombolá le az élet, rang és születési osztályzatok közfalait. E tündérpalotában, e bájos éjen egyenlő volt mindenki. A szomszéd nép büszke mazurja rózsatánczolattal fűzé magához a forrongó jellemű csárdást, s e szép nemzet pár fiait oly túláradó társas és tánczkedély rohaná meg a vigalomban, mintha őket ugyanazon élet és halál elősejtelme rokonította volna.
Báli ruhák a párizsi divat szerint 1829-ben. Forrás: https://npgshop.org.uk/
A báli hölgyvilág koszorújában Menyus gazdám is föltalálta szíve nefelejtsét.
Megragadá az ártatlan alkalmat, s majd minden tánczváltozatot imádottja karjain lette. . . s boldog volt. . . boldog az égő szerelem szívből szívbe röpködő delejes érzetével. Karjain az ifjú leányka igéző volt, mint tündérhazák oltárangyala... s táncz közben gyöngéd pirulattal simult lovagja kebléhez, mint tavaszi első hajnal az érkezni sejtett napsugárhoz.
A fiatal hölgy azonban hirtelen elhalványul... összeborzad... és szerető ifjú karjai közt szörnyet hal. E fokozatlan halálküzdelem, egyetlen perc alatt rohanta meg s ragadá el a bájos áldozatot!
A boldogtalan leányka jeges vízivás következtében halt el... szülei és kedvese szivébe olthatlan emlékfájdalmat emelvén a borzasztó pillanat.
A vigalmi kedély azonnal közfájdalommá sötétült. E véletlen gyászesemény minden szívet vérző tövisekkel rakott meg. Gazdám fájdalma főleg lélekrendítő volt. Testben, lélekben oly hatékony erővel rázta őt meg a sors ez iszonyú csapása, hogy egy ideig eszmélete, majd élete iránt kelle remegnünk.
Ez és ilyen volt az utolsó mádi bál.
Angol báli ruha 1829-ben. Forrás: https://npgshop.org.uk/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
