Utazások a múltban

"...a ki körülnéz a vidéken, el fogja ragadni annak festői szépsége. Ha fenyvese és örök hóval fedett csúcsai nem hiányzanak, ez valódi magyar Svájc volna" - olvashatjuk Parádról a Vasárnapi Újság 1868. augusztus 30-i számában. A cikket Liptay Pál írta, aki kereskedelmi és közgazdasági szakemberként csak épp az előző évben járta be Franciaországot és Angliát. 

Parád látnivalói a Vasárnapi Újság metszetén 1868-ban

Vigyázat, hamisítják!

Parádon az első fürdőházat 1795-ben építette fel Orczy József, az akkori uradalom bérlője, aki feleségével folyamatosan bővítette azt. A fürdőhely az 1840-es évek elején került a Károlyi-család birtokába, s a következő években fogtak neki a település és a környéke fejlesztésének. 

A Honderű 1845. évi 9. számában olvashatjuk: 

"Mit Párád kényelemben bir, többnyire birtokos Ullmann Móricz urnak köszöni. Az ő idejében sokkal látogatottabb is volt. A mostani uraság (gr. Károlyi György) még eddig nem méltatá Parádot nagyobb figyelemre. Jövő évre azonban különféle szépítések terveztetnek.

A lelkes grófnő ez idén maga is itt volt, s remélik, hogy ő lendett hajnalcsillaga Párád’ szebb jövőjének is. Mig a jobb idő tartott, ez idén is meglehetős számmal voltak vendégei mindkét fördőnek. Mint már fönebb említém, itt volt Kossuth családostul, továbbá Vajda Péter;  R—ék Szabolcsbul; F—ék és B—ék Hevesből; Borsodbul R—ék és M—ék ; Nógrádból a kedves szenvedő Sz. J. kisasszony és sok mások. köztük hölgyek, kik pillangókint kis ideig röpkedve tűntek el a sóvár űző szemek elől. Most már búsan kongnak a majdnem üres tornáczok dobogó mankóitól."

A Károlyi-család azonban nem tétlenkedett és hamarosan jelentős fejlesztéseket indított el a látogatóforgalom növelése és a víz értékesítése érdekében. Bevizsgáltatták a víz összetételét, s elkezdődött a víz ismertségének növelése érdekében egy erős marketingmunka is úgy az orvosok, mint a nagyközönség irányába. 

Cikk az Orvosi hetilap 1857. évfolyam 6. számában

1859-ben pedig már arról olvashatunk a Politikai Újdonságok című lapban, hogy második forrást nyitottak, de már visszaélések is születtek a víz értékesítésével kapcsolatban. Végül 1861-ben ásványvíz raktárakat alakítottak ki több helyen az országban. 

Politikai Újdonságok 1861. évfolyam. 372. old.

Noha abban az időben még a kialakulatlan úthálózat miatt Gyöngyöstől és Kisterenyétől is mintegy 3 órányi út volt a település, az 1860-as években egyre népszerűbbé vált nemcsak a palackozott parádi víz, hanem a fürdő is. A Vasárnapi Újságban 1868-ban megjelent cikk mai szóval igazi PR cikk, amelyet a  Magyar Orvosok és Természet-vizsgálók XIII., Egerben megszervezett nagygyűlése alkalmából jelentetett meg a lap. 

Ilyen volt a timsós fürdő 1868-ban

Liptay saját élményei alapján mutatja be a települést. Érdekesség, hogy a timsós fürdő kapcsán nem a víz minőségét emeli ki elsőként, hanem a fürdőépület szolgáltatásait:

"A nagy fürdő-épület elég tágas, és körülbelül kiállja a versenyt a budai császárfürdő épületével. Van benne 20—25 fürdő-szoba és lakszoba elég kényelmetlenül bútorozva. Van benne egy meglehetős nagy tánczterem s az előtt egy félig nyitott előcsarnok, hol bálok alkalmával a kredencz szokott helyet foglalni. A fürdő-épület alatt a kocsiút, másik oldalán egy más csinos épület nyúlik el, szintén lakszobákkal és egy újonnan  berendezett olvasóteremmel, melybe majdnem minden hazai lap jár. Társalgó terem is van zongorával. Ez épület alatt terül el a csak ez évben rendezett nagyocska angol-kert, szép utaival, fasoraival és számtalan virágágyakkal. Igaz, hogy itt a csemeték még fiatalok és árnyat nem igen nyújtanak, de pár év múlva bármely fürdő-intézetünk megirigyelheti a parádi timsós-fürdő e szép sétaterét. A fürdő-épület megetti hegyoldalban fekszik a timsós-tó, honnan gyönyörű kilátás van az egész vidékre; ugy szintén van egy timsós lug-tó a fürdőháztól délfelé, a Hagymás nevű telepitvény közelében. Innen viszik a lúgot a cseviczefürdőbe. 

A csevicefürdő

A csevicefürdőről így ír Liptay: 

Szebb, kedvesebb és regényesebb utat alig képzelhetünk, mint a timsós-fűrdőtől a falun keresztül a cseviczés-fürdőig. Párádig jó széles uton búza-földek és rétek közt haladunk, melyek bekeritvék két oldalt erdős hegyektől, melyek a falun túl a cseviczéig mind összébb szorulnak. A faluntul már erdő váltja fel a búzaf-öldeket, s az út jobb oldalán egy hegyi patak sikamlik tova apró szines kavicsokon. Sok helyt fejünk felett összehajolnak az ágak, mintegy boltozatot képezve. A fa-hidaknál, melyeken áthaladunk, újra találkozunk patakkal, mely sietve halad, mintegy örülve, hogy kiszabadult az üveghuta kerekei közül, mely dologra fogta; pedig nem soká tart öröme, mert im a mellettünk levő malom már újra igába fogja és újra dolgoznia kell. A cseviczei nagy fürdőház előtt, mely egy fő és két egyenközüleg futó szárnyépülettel bir, angol kert van. A főbb homlokzat emeletes és szép tágas teremmel bir. Itt tartatnak a szépségről és kedélyességről annyira ösmert Anna-bálok, melyek a timsósban rendesen ismételtetnek. Itt is elegendő fürdő- és lak-szoba van. Nagy ebédlőterem és mindkét fürdőben elég jó vendéglő. 

A cseviceforrás

Parádi képeslap a 19. század második feléből.

Szép árnyas fasorok vezetnek innen bennünket a kénes cseviczeforráshoz. Ez oszlopokon nyugvó kerek ivóterem alatt van, s ez ivóteremtől fut ki egy sátor alakú, keritéssel ellátott épület, hol 6 láb mélyen a földben a hires parádi vizet töltögetik. Két oldalt téglából rakott padkán körül-belől 5—600 üveget töltenek meg egyszerre; ugyan itt dugaszolják, pecsételik és látják el czinkupakkal, innen kerül a raktárba és ugy a világkereskedelembe 

- olvashatjuk a cikkben. Később így folytatta a szerző: 

"E rendkivül jó és egészséges vizre nézve hátrány az, hogy forrása nem elegendő gazdag, s igy Pestet és más főbb eladási helyeket is alig elégítheti ki, még a környékbeli 100—500 üveges Kundschaftokat nagyon sokszor vissza kell utasitani. E forrás az uradalom részére hallomás szerint 20—«30 ezer forintot jövedelmez."

Gyógyászat 

Hirdetés az Orvosi Hetilap 1864. évfolyamában

Láthattuk, hogy már az 1800-as évek közepén is sok gyógyulni vágyó látogatott el Parádra. Az ő kiszolgálásukra nemcsak a fürdőszolgáltatásokat bővítették, hanem a gyógyászati ellátást is. 

Van a csevicze-fürdőnek az is, a mi sok más fürdőnek, sőt mezővárosnak nincs, t. i. tulajdon patikája, mely kis mintagyógyszertárt Kociánovich József gyöngyösi gyógyszerész állított felezelőtt mintegy 10 évvel. A fürdőházzal átellenben eső Széchenyihegyről igen szép kilátás nyílik a vidékre, különösen a völgyben fekvő épületekre. A tájék itt sokkal regényesebb, mint a timsósnál.Egy kirándulás a Kékesre vagy Bagolykőre a legszebb és legelragadóbb látványnyal jutalmazza a vállalkozót. A fürdők gyógykezelését dr. Losteiner András uradalmi orvos vezeti, ki ez évben Egerben tartóit orvosi és természettudományi nagygyűlésre, a parádi fürdők szakmai leírását készité el nagyobb terjedelemben. A csevicze-fürdőnél ezenkívül még Kuh K. verpeléti orvos működik magán orvosi minőségben. 

Parád ipara, amely akkor többszáz embernek adott munkát

Liptay Pál, aki nyilvánvalóan nemcsak az átlagos kiránduló szemével, hanem kereskedelmi szakemberként is nézte Parád lehetőségeit, a rézbányába és az üveghutához is ellátogatott. 

"Ha utunkat e völgyben Recsktől Parád felé veszszük, azonnal szemünkbe tűnik a rézbánya, vagy mint a nép nevezni szereti — arany-bánya. Egy csoportozatban álló különböző épületek, magas füstölő kémények vonják itt magukra a figyelmet, s az e tájon útazók roszul teszik, ha elmulasztják megtekinteni ez érdekes ipartelepet. E réz-bánya a mátra- vidéki bányamívelő társulat tulajdona, melynek, ha jól tudjuk, Pesten is van raktára. Főrészvény-tulajdonos gróf Károlyi György, a vidék legnagyobb részének birtokosa. Szorgalmatosan termelnek itt, de a vállalat eddigelő nem fizeti ki magát. 

Érdekes itt megtekinteni a különböző nagy műhelyeket. Az olvasztó közepén van a kemencze, melynek alja körül agyagba vájt mélyedések kis csatornák összekötve. Ide bocsátják ki az olvasztott rezet, honnan meghűlve különböző alakokban kerül piaczra. A lugzó terem is érdekes. Emeletszerűleg emelkedik 5 sor kád egymás felett, és csövekkel állnak összeköttetésben. E kádakba öreg vas-lemezeket s rudakat tesznek, melyekre a tiszta réz leülepszik, s innen kerül, miután|megszáradt, az olvasztóba. A zúzó kalapácsokat gőzgép hajtja és egy fogakkal ellátott henger forgása következtében felváltva emelkednek ; itt mosatik ki az agyag is, de mint tapasztaltam, nem tökéletesen, mivel a homokiszap közt is feltűnőleg sok réz van. A nyers követ a bánya feletti hegyekből és a timsós fürdő feletti timsós-tó mellől ássák. Van e bányatelepen kovács- és asztalos-műhely is, a folytonos javítások és ujítások megtételére. Munkást körülbelől 150—200-at foglalkoztat.

Nemcsak a bánya volt azonban nagy foglalkoztató: az üveghuta is 100-150 embernek adott munkát abban az időben. Liptaynál erről a következőket olvashatjuk: 

"Már körülbelől 80 éve hogy fenn áll. Eddig a békasót [megjegyzés: így hívták a folyóvizek medrében található apró szemű kavicsot] Zólyommegyéből hordták belé, de ujabban sikerült a huta közelében egy békasó-telepet feltalálni, mely az eddigi kísérletekből ítélve igen jó fehér üveganyag. Két olvasztó kemenczéje van, egyik 7—9 nyílásra. A békasót üveggel vegyítve egy ugyanott és különös agyagból készült edénybe teszik, mely könnyedén befalaztatik az olvasztóba. Itt fuják a parádi vizhez való üvegeket és más mindennemű üvegedényeket. Nevezetes még a huta arról is, hogy egyedüli hazánkban, mely a vegytan- és természettanhoz szükséges üvegcsöveket, retortákat és más edényeket készít.

Politikai Újdonságok 1859. 381. old.

Felhasznált irodalom

- Vasárnapi Újság 1861, 1868. 
- Politikai Újdonságok 1850-es és 60-as évek
- Orvosi Hetilap 1850-es és 60-as évek