Utazások a múltban

1854-ben Kubinyi Ferenc és Vahot Imre szerkesztésében jelent meg a Magyar- és Erdélyország képekben című sorozat 4. kötete, amely hosszasan mutatja be Eger látnivalóit Vahot Imre, a kor kedvelt írója, színműírója és lapszerkesztője tolmácsolásában. Bő egy évtizeddel később, 1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete Egerben tartotta vándorgyűlését, s ebből az alkalomból a Vasárnapi Újság jelentetett meg hosszas cikket a történelmi városról, a magyar tudományos földrajz megalapítójának, Hunfalvy Jánosnak a leírása alapján. Ma ezzel a két korabeli hírességgel teszünk sétát az 1850-es évekbeli Egerben. 

"a viruló szőllők-, kertek– és erdőkkel koszorúzott Eger oly szép, vidám és vonzó tekintetű, mint egy boldog fiatal menyasszony– az oltár előtt"

Eger az 1850-as évek első felében, Joó János rajzán. Forrás: Erdély- és Magyarország képekben. 1854.

"Míg Eger vidéke bájoló hatással van reánk; maga a város pompásan emelkedő épületeivel, különböző alkatú nyúlánk tornyaival s romjaiban is nagyszerű várával, meglep, megrendít, s komoly méltóságu tekintete a fönségesnek magasztos érzetét költi föl bennünk. Némely távolabbi pontról, kiválta nap aranysugárainak ünnepi fényében úgy tünik föl, mintha az egész város egy, isten dicsőitésére emelt óriási nagy templom volna,– és midőn lenge ködfátyol borítja el, égbe nyúló tornyait egy hadihajó árboczerdejének vélnéd a tengeren."

- kezdi a város bemutatását Vahot Imre 1854-ben, majd valamivel később Joó János egri rajzoló alábbi képe alapján mutatja be a várost:  

"Előterén az Eger folyam egyik ága látható jegenye-fák és szomorúfüzek árnyában. Középen a csinos fürdőház áll, melynek bal oldalán az érseki kert bejárása, jobbról az alacsony fallal kerített hévizes tó, az egri mosó-nők legfőbb gyűlhelye. Képünk hátterében a belvárost láthatni magasra emelkedő tornyaival, jelesb épületeivel, melyek közől balról elsőbenis a székesegyház tünik föl kettős tornyával s oszlopcsarnokával; ennek irányában a lyceum épülete csillagász–tornyával. A czisztercziek kéttornyú egyháza e mellett kissé nagyobb távolban látszik; középen felénk a ferencziek egyháza, mely mellett jobbra a távolban feltünö hegyes tornyocska a kórházat diszíti. A jegenyesor kezdeténél a két magas tetejü torony a minoriták egyházán van, előtte a megyeház épülete áll. Ezután jobbra láthatni a város éjszaki részében eső görög egyház czifratornyát; elötte közelebbről a török sugártornyot; végre a szerviták alacsony tornyát a romokba döntött ősi vár tövében, melynek tetején a kalvária keresztjei culminálnak."

Egri látkép a Vasárnapi Újság 1868-as évfolyamában

Eger fürdői a 19. század második felének elején

"E sorok írója, ki Gräfenberg és Tátrafüred jéghideg vizétől kezdve Magyarország majd minden ásványos vizeit külsőleg, belsőleg használá, biztos tapasztalásból állíthatja, miszerint az egri török vagy tükörfürdőnél kellemesebb, enyhébb hatású nem létezik. Mert vize sem forró, sem hideg, hanem középen álló langyos, s hideg időben melegit, hőségben hűt; – a bennelétel, a tágas medenczébeni szabad uszkálás valódi kéjérzet, úgyhogy alig akar megválni tőle az ember; utánhatása pedig a test és lélek ujjászületését eszközli."

- írja Vahot a fürdőről. 

Hunfalvy János kalauzolásában ugyanerről így olvashatunk: 

"Az alsó vagyis makiári külvárosban a várost áthasító Eger folyó két partján számos melegvizű forrás van; egyik forrás egy tímár házában, másik a Csillaghoz czímzett vendéglőben bugyog fel, mindkettő mívességi czélokra használtatik. A harmadik forráscsoport a fürdőintézetben s az ezzel határos tócsában van, mely uszodául szolgál. A fürdőintézetben különösen két forrás bugyog fel, egyik a tükörfürdők alatt, másik egy kútban; ennek vize ivásra s a kádfürdők megtöltésére szolgál. Az egri források igen bővizüek, 25 R. foknyi melegek s kevés szilárd alkatrészüknél fogva a közömbös vizekhez tartoznak.  (Megjegyzés: 1 Réamur fok = 1,25 Celsius)

Már a törökök használták e forrásokat, s a nyolczszeglető fürdőmedencze, mely most több tűkörfürdőre van osztva, az általok épített fürdőház maradványa. Elüzetésök után az egri fürdő el volt hanyagolva, mignem Eszterházy Károly püspök a romba dőlt török épületet kijavittatá s hozzá még két fürdőszobát épített. — Pyrker érsek 1827-ben a régi épületet tágíttatá ki, 1838-ban pedig a mostani csinos fürdőházat rakatá, melyben 7 tűkörfürdő s 6 szoba van kád-fürdőkkel. A fákkal beültetett udvaron nyári mulató és étkező hely van födeles színnel. Mindjárt a fürdő mellett a szép sétahelyül szolgáló érseki kert terül."

A minaret

Metszet a minaretről a Vasárnapi Újságban

A Vasárnapi Újság idézett cikkében olvashatjuk: 

A városnak egyik legszebb épitészeti műve az irgalmas barátok egyházával szemközt, magánosan álló minaret, mely tizennégy szögletü, 104 láb magas s egészen faragott köbül épült. Aljának átmérője 9' 9", felső faláé 5' 6"; déli oldalán egymás fölött 4 keskeny nyilás van, melyeken a világosság belső szűk üregébe hat; ebben 99 lépcsőn  lehetett fölmenni s a 79 lábnyi magasságban levő nagy nyíláson keresztül a most már töredező karzatra jutni, melyet vas rács környezett. A bejárás alul az éjszaki oldalon van. A minaret mellett mecset állott, mely azonban szétromboltatott. Pyrker érsek 1829-ben bádog kupolával födeté be a minaretet, s a félhold fölé keresztet tűzete föl.E födéllel együtt az egész torony magassága 128 lábat tesz.

A székesegyház és környezete

Nyilvánvaló, hogy egyetlen egri sétából sem maradhat ki a bazilika megtekintése. Kalauzaink is részletesen bemutatták a székesegyház épületét. 

A székesegyház a Vasárnapi Újság metszetén

Telekessy és Erdődy püspökök a romokba dőlt várbeli székesegyház helyett a városban a régi Mihály-templom helyén 1713–1717 közt uj templomot építvén, ez 1831-ig székesegyházul szolgált. De mivel nem volt eléggé tágas és díszes, gróf Eszterházy Károly püspök új székesegyházat szándékozott építeni, melynek kivitelét közbejött halála gátolá. Végre is Eger legnagyobb reformatora, a lánglelkű Pyrker érseknek sikerült ez épitési tervet dicsőségesen létesíteni, ki is 1831-ben a régi Mihály-templomot lerontatván, helyén az uj főegyházat, Hild József, a világhirü pesti építész tervezete szerint öt év alatt fölépítteté, s 1837-ki május 7-kén nagyszámu vendégkoszorú, nevezetesen a veszprémi, szatmári, rosnyai és csanádi püspökök jelenlétében fölszentelte, e fényes ünnepélyt emlékpénzzel is örökitvén.

A templom részletes bemutatását nem idézzük - javasoljuk inkább a felkeresését. Érdekesség azonban, amit Vahot hozzátesz a bemutatáshoz: 

"Ezen nagyszerű egyház, mely az elpusztult várbeli templomot dicsően pótolja, természetben adott épitési anyagok, szerek és különbféle községek által tett szekeresmunkák beszámitásával majdnem egymillió váltó forintba került. Ezen összegnek legnagyobb részét Pyrker érsek hozá áldozatul a hit és müvészet oltárára, bőkezüen járulván ehhöz a minden jót pártoló egri káptalan s ennek egyes tagjai, némely részben pedig a megyei papság, külső hívek s Eger város is."

A líceum és a csillagda

Mind a két cikk kiemelten foglalkozik a líceum lenyűgöző épületével. Mi most a Vasárnapi Újság cikkét idézzük: 

"Keletre a főegyháztól a roppant lyceumi épület áll. Ezt gr. Eszterházy Károly, az utolsó egri püspök rakatá(1765 —1785) igen nagy költséggel és fénynyel. Az épület hosszúkás nagy négyszög, kétemeletű, kívülről 212 nagy ablakkal; főhomlokzata valóban nagyszerű. Tetejéből karzatos, félremozdítható födéllel befedett csillagvizsgáló  torony nyúlik föl, mely 28 ölnyi magasságú, s melynek csúcsára 320 lépcsőn juthatni. A mily tiszteletparancsoló a lyceumi épületnek külseje, oly diszes, sőt nagyszerű belső berendezése és fölszerelése is. A tanteremek és tanári lakok kényelmesek, a kápolna, a könyvtár helyisége s a vitázó terem fólségesek s nevezetes festményekkel ékesitvék.

A lyceumi csillagda mostanság hazánknak egyetlen csillagdája, 1786-ban szerelteték föl gróf Eszterházy
Károly püspök költségén s Hell Miksa intézkedései mellett. De mindeddig részint a kellő eszközök hiánya, részint az alkalmazott egyének hanyagsága miatt nem igen gyarapította a tudományt. A mostani érsek, a nemeslelkű Bartakovics Béla, Monte-Degói Albert Ferenczet hivá meg csillagászul, ki talán többet tesz majd, mint elődei. A vitázóterem szomszédságában szinterem is van, hol ezelőtt a tanuló ifjúság, utóbb mások is szini előadásokat adtak. A könyvtár főterme igen tágas és diszes, két emeletre szolgál. A könyvtárnak is Eszterházy püspök veté meg alapját; utódai közül kivált Pyrker érsek növelé; most valami 31,000 kötet van benne; a káptalan könyvtára még nem egyesitetett vele. Könyvnyomda is van a lyceumi épületben, melyre, mint mondják, Eszterházy két millió ftot költött; szilárd, 8—9' vastag falait leginkább a lerombolt vár faragott köveiből rakatta.

A forradalom előtt az egri főtanodában 14 rendes tanár a bölcsészeti, hit- és jogtudományokat adta elő; most csak a bölcsészeti és hittudományokat tanítják, s csak a növendékpapság hallgatja. Ezenkívül a lyceumi épületben néptanító - képezde is van; ezt Pyrker érsek alapította."

A líceum épülete a Magyar- és Erdélyország képekben összeállításban (érdekesség, hogy a Vasárnapi Újság is ugyanezt a metszetet használta fel később, az ott megjelent rajz annyiban különbözik, hogy a kép bal sarkában lévő emelvény helyett egy szekér látszik). 

Az egri közönség legkedveltebb sétahelye

Érdekesség, s két idegenvezetőnk leírásaiból jól látszik, hogy az egri vár mítosza Gárdonyiig nem volt olyan jelentős, mint manapság, bár minden leírás részletesen bemutatja az 1552-es ostromot. Vahot így ír a várról: 

Nyáron az egri közönségnek egyik legkedveltebb sétahelye: a vár, melybe, nem állván magas hegyen, könnyű a feljárás, s melyet a széplelkű Pyrker érsek a városiak kényelme - és gyönyörére valódi bájkertté varázsolt át, a mennyiben a bástyák fölött zöldellő virágos pázsitok közt, gesztenye- és ákász-fasorokkal beárnyékolt jó és szép utakon, ösvényeken lehet járni, s honnan Eger-és környékére fönséges kilátás nyílik mindenfelé.

A Dobó-emlékmű a vasárnapi Újság metszetén

A Vasárnapi Újság cikkében pedig a következő olvasható: 

A nagyszerű bástyaromok, kapuk és egyéb maradványok között és alatt, valamint a földalatti üregekben is nem egy nevezetes műemlék rejlik, melyek részint kő- és föld-halmazok alatt eltemetvék. Ilyen műemlékek egy  töredék oszlop és egy ablak a sz. Jánosról nevezett hajdani székesegyházból, mely gót modorban volt építve. A márvány oszloptöredékre Durcsák János néhai egri kanonok 1835-ben sz. István képszobrát állittatá, melyet Casagrande készített. A két műemléket Pyrker érsek ásatá ki. — A vár egyik kapujának boltozott üregében Dobó emléke van, melyet szintén Pyrker állita s vasrácsos kerítéssel befoga.

Dobó sírjáról is mind a két cikk említést tesz. 

Más kapuüregben Dobó sírkövét találjuk; ezt Pyrker érsek a hősnek dobó-ruszkai sirjáról viteté Egerbe 1833 ban. A képszobor Dobót fekvő helyzetben ábrázolja, jobbjában zászlóval, baljában bibliai mondattal beírt irlappal; a sírkőről letört márvány sisak most a szobor lábainál van. Pyrker a várdombot szép sétahelylyé alakitá, kálváriát rakata és fasorokat ültete.

Dobó sírszobra a Vasárnapi Újság metszetén

A legsajátságosabb és legkedélyesebb magyar mulatságok egyike

Vahot nemcsak a szőlőfajtákat és a talajt mutatja be részletesen, hanem az egri pincemustrákról is szót ejt: 

"Az egri pinczézés vagy pincze-járás, látogatás egyike a legsajátságosabb s legkedélyesebb magyar mulatságoknak, s igen helyesen pótolja az a kávéházi gőzélet fanyar időtöltéseit. Tudni kell,  hogy Egerben egész utczák, sőt egész városrészek, csupa hegyaljába és oldalába vágott pinczék,- csinos borházakból állnak.  /.../  Vannak itt rögtönzött, vannak készült összejövetelek, mulatságok; amaz egyszerűbb, fesztelenebb, az utóbbi nagyobb czeremoniával jár. Ha kevesen vannak együtt, a hordófenékre rakják a boros kantákat s a harapnivalót, ha pedig nagyobb társaság gyűl össze, deszkákat tesznek a hordókra, s az így improvizált asztalra néha föl is terítenek s válogatott ételek– s italokkal halmozzák azt el. 

Eger környéki szüreti jelenet a Magyar- és Erdélyország képekben című összeállításban

Források:

- Magyar- és Erdélyország képekben IV. kötet. Szerk. Kubinyi Ferenc és Vahot Imre. 1854. 
- Eger multja és jelene. In: Vasárnapi Újság 1868.