1893. február 15-én Herman Ottó a Természettudományi Társulat nyilvános szakülésén mutatta be a miskolci Bársony-ház alapozásánál talált leleteket, amelyről a Budapesti Hírlap másnap így számolt be: 

"Herman Ottó jelentést terjesztett elő a miskolci őskori — paleolit — leletről, mely három darab szarukőszerű kova-szakolcából áll, a melyek közül különösen a két nagyobb darab nem csak nagyságával, hanem azzal is kitűnik, hogy teljesen megfelel annak a típusnak, a melyet Martillet a francia lelőhely szerint chelles-nek nevezett el. Az előadó részletesen tárgyalta a paleolit-leletek kritériumait s kimutatta, hogy a miskolci lelet, alak, anyag és tebnika dolgában magában egyesíti mindazokat az ismertető jegyeket, a melyek az őskorra nézve jellemzők. A döntő körülmény azonban az, hogy ezek a kőszakolcák az alluvium alatt, sőt a bécsi fölvétel szerint már az özönvíz rétegében feküdtek. Rámutatott az előadó, hogy mindazoknál a magyar leleteknél, a melyeknek paleolit volta vitás volt, bizonyos kétségek merültek föl, mert a jellemző jegyek, különösen pedig a földtani fekvés bizonytalan volt. Így tehát mindeddig csupán csak a miskolci lelet vehető klasszikusnak. A földtani fölvevés azért fontos, mert a tudomány kiderítette, hogy az Őskori leletek mindenütt ugyanabban a földtani rétegben feküsznek. A miskolci lelet sokszorosan új irányt jelöl a prehisztorikus kutatásnak s Magyarország őstörténetét sok ezer évvel vezeti a múltakba.  [...] A miskolci lelet Bársony János városi tiszti ügyész házának alapjából került napfényre, 2 1/2,—3
méter mélységből ; a két nagy darab Széll Farkas táblai elnök és az előadó birtokába került. A leletről úgy a régészeti, mint a természettudományi társulat irataiban értekezések jelennek meg, később a külföldön is."

A bejelentést követően Herman Ottót számos hazai és nemzetközi szakmai támadás érte, sokan megkérdőjelezték a leletek korát és valódiságát, azonban a polihisztor további kutatásai végképp bizonyították, hogy a Bükk egykor ősemberek lakhelye volt. 

A fenti képen a Szeleta-barlang bejárata ma, saját fotó, itt a barlang bejáratáról készült fotó a Természettudományi Közlemények 1908. évfolyamából

Herman Ottó kutatásaira alapozva a bükki barlangok régészeti feltárása közel másfél évtizeddel később, 1906-ban kezdődhetett el Darányi Ignác támogatásával. A kutatások vezetője Kadić Ottokár volt, aki a Hámor környéki barlangok feltárásával kezdte a munkát. Az első leletek, paleolit kőszerszámok a Szeleta-barlangnál kerültek elő.  Később Hillebrand Jenő antropológus is csatlakozott a munkához. 

Fotó: Természettudományi Közlemények 1912. 

1909-ben újabb nagy felfezésre került sor: Hillebrand Jenő a Balla-barlangban végzett próbefeltárás során egy  alig több mint 1 éves kisgyermek csontjaira bukkant. A kutatásról 1911-ben így számolt be a Mathematikai és Természettudományi Értesítő 29. kötetében:

"A csontváz nem teljes; belőle csak a következő részek maradtak meg: a koponyának legnagyobb része az alsó állkapocscsal, mindkét czombcsont, mindkét felkarcsont, az alkarból egy singcsont és egv orsócsont, a gerinczoszlopból két csigolyatest, az egyik kulcscsont, egy lapoczkatöredék és öt bordatöredék. Teljesen hiányzanak azok a csontok, melyek a tulajdonképeni kezet és lábat alkotják és a medencze csontjai. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy egy ilyen fiatal egyén csontjai kibírták a kövesedési processust s nagyon valószínű, hogy e lelet még sokáig a diluviális ember legfiatalabbja fog maradni. Ez a körülmény csak fokozza a lelet érdekességét. Hogy fiatal egyénnek csontjai is megkövesedhetnek, azt a Szeleta-barlangból nagyobb számmal kikerült fiatal fossilis medvecsontok is bizonyítják."

 Az 1920-as és 30-as években, sőt, a II. világháborút követően is folyamatosan zajlottak a barlangkutatások a térségben. Az Istállós-kői barlangban talált ősmeber tűzhely elszállításáról pl. így számolt be a korabeli filmhíradó: 

TIPP: Ma a bükki ősember barlangok közül a Subalyuki, a Szeleta, az Istállósői és a Balla-barlang is szabadon látogatható, kezelésüket a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság végzi, s kiemelten fontossá váltak a most formálódó Bükk-vidék Geopark kínálatában is. Érdemes ellátogatni egyikbe, másikba, vagy akár az összesbe is, megnézni, hogyan és hol élt a jégkorszak embere. 

A jégkori ember eszközei Herman Ottó egyik cikkének mellékletében, a Természettudományi Közlemények 1908- évfolyamában.