De még sincs olyan vig vásár egy is a világon, mint a karácsoni vásár. Ennek a vigsága egészen másnemű, zajtalanabb, szelídebb, családiasabb, majdnem azt mondom: szentebb.[...] Ne higyjétek, hogy gyermekeinknek gyújtjuk a karácsonfákat; mi e kis örömtüzeket saját mulatságunkra gyújtjuk meg. S ha egész esztendőben futottunk, fáradtunk, dolgoztunk, szereztünk és nélkülöztünk, ez este már csak nem vonhatjuk meg magunktól (de nem is sajnáljuk akármennyibe kerüljön is) azt az örömet, hogy kicsinyeink mosolyában, ujjongásában, ragyogó szemeiben s meglepetésével betelni nem tudó gyönyörében gyönyörködjünk.
- olvashatjuk a Vasárnapi Újság 1871. évi karácsonyi számában. Mai bejegyzésemben régi karácsonyi előkészületek, vásárok nyomába indultam a 19. századi népszerű magazinok karácsonyi lapszámainak beszámolói alapján. (A fenti képen: Karácsonyi vásár - metszet a Vasárnapi Újság 1864. karácsonyi számában)
Karácsonyi készülődés Pesten 1839-ben
A Hazai és Külföldi Tudósítások számolt ba az 1839. évi pesti karácsonyi vásár hangulatáról:
Karácsonyi vásár Pesten - metszet a Vasárnapi Újság 1871. évfolyamában
"...már a’ nagy napot megelőző ’s ünnepélyes készületre rendelt karácsonyböjti napon, lehetetlen hogy belső ájtatos indulattól felhevülten nevelné kiki magát, midőn véletlen a’ város piaczát megpillantva, a’ téli zordon idő daczára, ékes virágokkal felezifrázott zöld fényű és cziprus gallyakat válogatott piros, vagy aranyozott almákkal, diókkal, különféle mézes kalácsokkal, ’s apróviasz gyertyákkal ékesítve, mint egy alászállott paradicsomi gyönyörű erdőcske közepette leli magát lenni; eszében juttatva , a’ hajdani keresztény korból fenmaradott, ’s némü ártatlanságot sugalló hagyományokat; különösen a’ báb és czukrász művészi készítmények között a’ született Megváltót különféle módú díszben alakítva, az ártatlan keresztény gyermekek számára karácsonyi ajándékul megveendőt úton útfélen árulni; sött mára’ szülők vagy cselédek által inegvetteket örömmel a’ nép tömeg közepette hon sietve vinni szemléli; hogy így hamvba borúit atyáikról rájok háromlott szent hagyományilag az ünnep méltóságát már kisded magzatjaik’ szivébe emlékűi beiktassák. Hát a’ temérdek kalácshordás, és majd minden ház szegleténél a’ serényen mák őrléssel foglalkozó egyének tettleg is mint tűntetik a’nagy nap következtét ? hogy így a’ várva várt ’s virulandó ünnepet minden házi foglalatosságtól menten, igaz töredelmes lélekkel az Isten imádását, mint teremtmény a’ Teremtőhöz legilledelmesebb ünnepéllyel tellyesithesse."
Karácsonyi bevásárlás az 1850-es években
A női magazinok az 1850-es években évről évre beszámoltak a Karácsony előtti bevásárlások hangulatáról. Ebben az időszakban számos hirdetés is megjelent a magazinokban. A karácsonyi bevásárlás nagyrészt Luca napjával kezdődött ebben az időszakban, de a korabeli magazinokban már a december eleji számokban is megjelentek a karácsonyi hirdetések.
Karácsonyi vásárlásra ösztönző hirdetés a Budapesti Hírlap 1858. évfolyamában
A Divatcsarnok 1853. évfolyamában így írt a Karácsony előtti bevásárlásokról:
Nagy-Karácsony napja itt van! Mindenki sietett a szent ünnepekhez méltó ellátást megszerezni magának, hogy kinek-kinek meglegyen az ő karácsonya. Nagy mértékben árulták a múlt napokban a karácsonyi ajándokokat is. A czukrász-, játék- és könyvárusi bolt-kirakatok szívnek, szemnek és ínynek kedvező s változatos gazdagságban valának láthatók. És, ha utczára léptünk, mindenütt csak azt hallottuk : karácsonyi ajándokot ! karácsonyi ajándokot ! Tegnap és tegnapelőtt az idő megjavulván, az utczák fölötte élénk színt is vőnek magokra. Szülők, ifjak, szeretők örömteli arczczal siettek karácsonyi ajándokokat venni, s az öregek — ájtatos léptekkel haladtak a templomok felé.
Metszet a Vasárnapi Újság 1884. évfolyamának karácsonyi számában
A lap az 1854. évfolyamában részletesen is elemzi a Karácsony előtti bolti kínálatot:
Amit a Jézuska hoz - metszet a Vasárnapi Újság 1871. évfolyamában
A karácsonyi ünnepek küszöbén állunk, újév napja is beköszönt nemsokára, ilyenkor sokan ajándékoznak és sokan várnak ajándékot. Tudják ezt igen jól helybeli kereskedőink , s azért a legczifrább hirdetményekben ajánlják ajándékul alkalmas czikkeiket ; igy például a posztókereskedők finom posztójukat, a divatárusok mindenféle divatos nevekkel ellátott czikkeiket, Lueff illatszereket és sorsjegyeket, Oszvald gummi-felczipőket ajánlanak karácsonyi ajándokul, igy a könyvárusok a legkülönneműbb albumok, szépirodalmi s egyéb könyveket s naptárakat, még pedig illatos naptárakat, melyek egész éven át megtartják jó illatjo- kat kínálnak mások ismét más úton iparkodnak jó gschiifteket csinálni az ünnepekre; — mindezen hirdetések és díszesen fölszerelt kirakatok közt leginkább magára vonta figyelmünket Brunner váczi utczai játékkereskedő raktára , hol a legeredetibb, valóban művészileg készült játékszerek találhatók fel , melyekkel bármely családfő is kedves meglepetést szerezhet hozzátartozóinak. Van is látogatója annyi, hogy szinte ostromolják kereskedését.
Kicsinyek öröme - metszet a Vasárnapi Újság 1886. évi karácsonyi lapszámában
Egy évvel később, 1855-ben elsősorban a Karácsony előtti bevásárlás hangulatát mutatta be a lap:
Az idén, úgy látszik, nagyon is teljesedésbe megy a magyar közmondás : „Télben esik karácsony.“ Midőn e sorokat írom, a hideg keményen tartja magát, s a hó sűrűén pelyhezik: nem kevés örömére azoknak, kik a szánkázási nemes kedvtöltésben gyönyörködnek. Szinte jól esik a kandalló mellett üldögélni, s kinézgélni a zordon szabadba, hol egyébiránt a fővárosban minden arra mutat, hogy a karácsony közeledik. A boltok kirakatai , a piaczi állványok , s még a lapok hirdetési rovatai is telvék „karácsonyi ajándékok' ajánlásaival, mindenfelé nagyok a készületek, és nem hiába: mert a legszebb családi ünnepélyek egyike a karácsony. Oh mi boldogak, kik családi életnek örvendhetnek!
Karácsony este. Metszet a Vasárnapi Újság 1873. évfolyamának karácsonyi számában
Mindezek után kitért arra is, hogy ki hogyan ünnepli a Karácsonyt, kitérve a kilenc hónappal későbbi bő gyermekáldás okaira is. Jópofa az agglegények sorsán kesergő utolsó bekezdés!
A szülék és gyermekek egyiránt édes örömmel néznek a karácsony elé. A gyermek alig várja már lefekvésekor a reggelt, hogy láthassa: mivel jutalmazta meg jóságát a kis Jézus? Férj és nő kölcsönösen sietnek egymást valami karácsonyi ajándékkal meglepni. A szerető szívekre pedig a karácsony még azon hatással is bír, hogy a boldog családi élet ártatlan örömének ily szemlélete egyesülési vágyaik valósulását nem ritkán gyorsítja. És eláruljam-e a fiatal, szende lelkű lánykák titkait, kik karácsony előestéjén szorongó szívvel öntenek forró ólmot hideg vízbe , s a nyert alakzatokból aztán jövendőjükre jósolnak?... Ne zavarjuk a tiszta lelkeket ártatlan kedvtöltésökben; inkább csodáljunk ennyi kedélyt, ennyi költészetet!
Az emberiségnek talán csak egy osztályára nem örömünnep a karácsony:
Az agglegények mogorva csapatja ez, kiket rideg magányukban semmi tisztább öröm nem lelkesít. Olyanok ők, mint a tél , a nélkül, hogy tavaszuk, vagy nyaruk lett volna. Hanem úgy kell nekik, miért nem szakasztottak, mikor módjokban volt , egy szép rózsaszálat!
Karácsonyi apróhirdetés a Hölgyfutár 1857. évfolyamában
Jósika Júlia a Nővilág 1859. évfolyamának karácsonyi számában részletesen bemutatta a hölygeket érdeklő azévi karácsonyi kínálatot, merthogy " jobbat s mulatságosabbat nem tehet, mint boltról boltra járni, ott az ipar legújabb teremtményeiben gyönyörködni, s a kiosztandó karácsonyi s újévi ajándékokat kiválasztani s megvenni."
És hogy mit lehetett kapni?
Megfoghatlan, mily olcsó áron adatnak most el oly tárgyak, melyeket csinosságuknál fogva, sobkal többre becsülne az ember. Vettem karpereczeket, elefántcsontból vagy angol fekete tölgyfából igen szépen faragva, melynek párja két frankba kerül; broche-okat skót fából, aczél foglal ványnyal, másfél frankon; szép aczélcsattokat, három frankon; igen csinos legyezőket öt—hat frankon; portemonnaie-ket finom bőrből, aczél vagy bronze kerettel, két, két és fél frankon; bársonyból, selyemmel bélelve öt frankon; mosaik broche-okat három, négy, öt frankon; manchette s inggombokat alluminiumból, melynek párja, azaz két kettős gomb, hetvenöt centimesbe, (körülbelül egy huszas) kerül, stb.
A bundák, muffok, parfülök mellett a keletises szabású otthonkákat és a művirágokat emelte ki a karácsonyi kínálatból, emellett a levélpapírokról, borítékokról és bélyegekről ír az ünnepi kínálat különleges elemeiként.
Karácsony a fővárosban és vidéken
A Nefelejts 1860 januári számában egy érdekes., szeméyles hangnemű élménybeszámoló jelent meg a szerző Karácsonyáról, bemutatva azt is, hogy a korabeli gazdagabb réteg hogyan ünnepelte a Karácsonyt.
Fenyőfát cipelő kisfiú a Vasárnapi Újság 1883. évfolyamának karácsonyi számában
A karácsonyi ünnepeket bizalmasabb, családias színezetű társas körökben szokta megülni a fővárosi közönség, vagy vadászati kirándulásokra használja fel. Ezen bevett szokásától természetesen az idén sem tért el, és mig polgári, sőt előkelő úri házainknál is a hölgyek szép kezeikkel a gyermekek és nem gyermekek nagy örömére csinos karácson-fákat szereltek föl mindenféle apró csecsebecsékkel, melyek között a család minden tagja talált föl egyegy neki szánt érdekes, néha értékes ajándékot: addig férfiaink,különösen a főbbranguak vadászatokra rándultak ki, és ezen lovagias mulatsággal tölték el az időt. A két ünnepnapon különösen szép verőfényes idő lévén, a főváros utczái is megteltek sétálókkal. Délután a városliget népesedett meg, és volt korcsolyatáncz is, habár csak óvatosan, mert a tó jegét a nap enyhe sugarai meglágyiták.
* Pesten igen szép a karácsony, csak vidámnak nem lehet mondani; a karácson-fákon mindenféle tárgy zöld ágra jut, csak a jó kedv nem. Mi magunk is vidéken töltöttük az ünnepeket, s a helyet válogatva se szemelhettük volna ki jobban. A L— báró háza R.-Csabán példánya lehet a magyar vendégszeretetnek. Annyi szívesség, kellem, élvezet, kedvesség veszi körül a vendéget, hogy egy perczig se csodálja, ha egy napi mulatság három napra húzódik. Gazdagon rakott karácson-fa volt itt minden, az asztalok, a bálterem, az üvegházak, és bizonyára a kebel is, — megrakva azon aranyos gyümölcsökkel, melyeket a jóltöltött órák teremnek. Ha bájakban akartál gyönyörködni, ott voltak a vendégkoszorú hölgyei, pártásan és gyöngyfőkötősen, kifűzött magyar derékkal, vagy pitykés prúszlikban, virulón mint a tavasz, és mosolyogva mint a megelégedés. Ha a szép természet után, melyet benn a hölgykoszorú és kívül a kaméliaházak képviseltek viruló színpompával egy széles hóvidék közepette, concertbe akartad magadat átvarázsoltatni, ez is megvolt: zongorához ült Strausz barátunk, ki méltó magyarra forditott névrokona a hires bécsi Strausznak; nótát láb alá játszani és tánczhoz componálni csak így tudhat valaki, jobban nem; csak egy szerzeményét emlitjlik a „Szadai borgyöngyöket“, pezseghet-e ennél elevenebben csárdás, mely az igazi borgyöngyöktől csak annyiban különbözik, hogy azok a fej be, ezek pedig a lábba mennek. S így váltogatta majd zongora, majd a czigány, s utóvégre már csak azt sajnálta a tánczos nép, hogy rezerva lábai nincsenek. A lakomán, mely a vendégszerető előkelőbb házaknál annyit tesz mint terített asztal reggeltől éjfélig, a szives házi úr családja- s kitünőbb vendégeire, és a távollevő érdemdúsabb ismerősökre áldomáspoharak köszöntettek. Más nap nem volt más nap; kihajnalodott éjjel nélkül, s újra folyt a lankadatlan kedv. És valósult, hogy a lélektől függnek a test erői is. Hogy a költemény lapunk homlokán nem költemény többé főrangúink salonjaiban, ezt bebizonyítva láttuk L. báró ur termeiben is.—A karácsony szép ünnep, ezen született az emberiségnek egy megváltó, és két angyal: hit és remény.
Metszet a Vasárnapi Újság 1886. évi karácsonyi lapszámában
A Vasárnapi Újság pedig egy miskolci karácsonyról számolt be 1855-ben:
Miskolcsról. Hogy az ünnepek közt karácson a legkedvesebb, arról senki nem kételkedhetik. Még ekkor majdnem minden háznál sütnek kalácsot — pedig ez fődolog ám — húsvétkor azonban már csak imitt amott; pünköstkor pedig vajmi kevesen! — Karácsonkor kapnak a jó kis gyermekek ajándékot a kis Jézuskától, ki őket olly nagyon szereti. —• Karácson éjszakáján szoktak ifjak- és szüzekből, öreg urak- és asszonyságokból álló kedélyes társulatok alakulni, töltvén az időt, ugy a mint lehet, s nyerészkedvén egymáson ártatlanul dióra vagy mogyoróra. — Karácson éjszakáján járnak a Bethlehemesek — mint megannyi ős pásztorok, — gyönyörködtetvén az emberi szemeket bibliai panoramákkal. — Karácson éjszakáján zendül meg még sok jó magyar helyen a czigányok kedves bandája, de nem nótával, hanem szent ének hangjaival a házak ablakai alatt, üdvöt és boldog karácsoni ünneplést kívánva a bentlakóknak. — Hanem a hol czigány banda nincs, ott a hegedűt és czimbalmot csak emberi torok pótolja, zengedezvén különbnél különbféle épületes énekeket Ádámról, Éváról, a paradicsomról, a kigyóról, az ördögről sat.
Az illyen énekesek szinte a karácson éj kedvessé tételének egyik érdekes alkotó részéül lépnek föl. — De nehezen hiszem, hogy mindazon karácson éji énekesek közt, mellyek ezúttal Magyarországon fölléptek, egy egy valaki érdekesebbé tehette volna magát, mint ama tót suhancz, ki Miakolczon karácson éjszakáján több helyen megjelenvén, lelkesen zengedezett s lantja helyett egy kígyó alakú összerovátkolt faeszközzel nyikorogván, e kedves zenét íly épületes dallal kísérte:
Karácsonyi hangulatot bemutató metszet a Vasárnapi Újság 1883. évfolyamában
Források:
- Vasárnapi Újság 19. századi évfolyamai
Budapesti Hírlap 1850-es évekbeli évfolyamai - Hazai és Külföldi Tudósítások 1830-as évekbeli évfolyamai
- Divarcsarnok 1850-es évekbeli évfolyamai
- Nővilág 1850-es évekbeli évfolyamai
A kutatást segítette az Arcanum Digitális Tudománytár
