Mostanában szerencsére egyre több szó esik a Bükkaljai Borvidékről és az Avasról, illetve Miskolcról, mint egy régi, híres borvidék központjáról. Ehhez kapcsolódva ajánlom a Vasárnapi Újság 1856. évi évfolyamában megjelent cikket "Kappan Tóbiás" tollából. Érdekesség Miskolc város múltjából.
Miskolci szüreti képeslap 1902-ből. forrás: Hungaricana.
Miskolcz. Látta ön Miskolcz vidékét? Körülövezve gazdag szőlőtermő bérczekkel, aranykalászt rengő róna, és országszerte ismert Sajó melléki rétekkel? ugy-e valóságos földi mennyország! levegője páratlan tiszta, vize ritka jóságu. – Al- és felföldnek főközlekedési pontja!… Ezek szerint itten nyakig járnak a boldogságban!! . . igy kellene, lehetne is, de nem igy van.
Borozó polgárok az Avason a 19-20. század fordulóján. Forrás: miskolcipince.brskft.hu
– Hajdan gazdag bérczeinken nectar folyt az arany gerézdekből, még aranyaik mellett is megsüvegelték boros gazdáinkat lengyel és porosz ayánkfiai, csak ugy nyomta a kincs azt a láda fiát! . . emelkedtek is a hegyoldalakban szebbnél szebb borházak, s tátongó pinczeöblök nyujtóztak a kőrétegek között egy illyen rakott pincze fölért egy ócska tót uradalommal, most azonban okos a világ, ki ortja a jó bort termő fajt, és ültet ollyat a melly özönnel adja a lőrét, ezóta elmaradt az asszu, de eltüntek a jó porosz és lengyel atyafiak is, beteg szinü aranyaikkal együtt és veszik a sovány vinkót korcsmárosok porosz áron, és mérik méreg drágán, elpusztultak a virágzó szőlőhegyek, idétlen gyom vette fel magát bennök, néhol a javát meg is kaszálják a sovány gazért, soronkint bedüledeztek a gyönyörü borházak, s némellyiknek romjaiból összetákolt fészer alatt savanyu képpel iszogatja a gazda lelket csigázó sovány lőréjét, sőt az se szokatlan dolog, hogy pinczéjében pálinkát szörpölget!!! de bezzeg panaszkodik aztán, hogy nem jár jó dő a szőlőre, nincs asszu, felfordult a világ, a bor már a kutyának se kell! . . ugyan hol teremne asszu olly fürtök között mellyeknek megérlelésére három nyár is alig elegendő. – Követendő példaként emelem ki Szabó festész urat, kinek példány szőleje valóságos gyönyörrel tölti el a nézőt, lehetne ebből fajokat szerezni nagyon jutányos áron, utasitással is szívesen szolgálna a jó ur, de az itt a tom szokás, hogy a sült galamb senki szájába nem akar röpülni. – Szántóföldeinkkel is alig állunk tovább, itt a vetés rendszert még csak hirből se ösmerik, de nem is akarják, igéző rendetlenségben váltják föl egymást őszivetés, zab, kukoricza, köles, napraforgó, csicsóka, burgonya és az ösmeretes s nem ösmeretes világnak mindenféle veteményei, igy aztán a föld a szántóvető erszényével együtt szép csendesen elsoványodik; és mégis csodálkozik a miskolczi ember ha más határban szép vetést lát „no lám ebugatta tótja millyen szép életje van, nem hiába mindég benne lakik.” – Gyakran elő áll azon eset, hogy midőn a gazda elvet, kenyérnek valóért a piaczra szorul, a tetőkön levő földek nagyon természetesen csendes parlagodásban hevernek. – „Tagositanunk kellene” mondom többeknek, de kiknek ez ohajtásom nyilvánitám egyik se lett többet emberem… majd bizon, az kellene még, no csak az volna még hátra, jó is lenne az urakét kihasitani a javából, száz illyen ellenvetésekkel állanak elő, pedig nem ott mutatják a hol fáj nekik, a közlegelőt sajnálják, mert most egy pár hold területü földbirtokos, nyugodt lélekkel kizavara közlegelőre 8–10 darab marhát és aztán a tulterhelt pástra meg a jó Istenre bizza, hogy egész álló nyáron tartsa ki, majd ő télre eladja, meg alsóbb rendü gazdáinknál azon okszerü gazdászati rendszer kapott lábra, hogy más véres verejtékkel összerakott élet, rét termését éjszakánként, de fényes nappal is megmentik a hazaszállitás költségétől, felrakják ügyesen és elcsikarják még ügyesebben.
Kilátás az Avasról a belvárosra ősszel. Saját fotó.
Pedig volna itt már gazdasági egyesület, és mezei rendőrség is, tesz is a mit tehet, de megkötött lábakkal nehéz a mezitlábos tolvaj czigánygyereket elérni a gyepen, mondom volna gazdasági egyesület, tenne is de… Utólagosan gazdáink szellemi miveltségét azon egyetlen körülmény is tanusitja miként az előkelőbbek házainál is a „miskolczi kalendáriom” az egyedüli tanuságos olvasmány.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
