Utazások a múltban

Komárom, a "csehek dunai kikötővárosa"?

2019. június 16. 16:43 - NagyJ

Komárom városa (ma Rév-Komárom, Észak-Komárom, Szlovákiában Komarno) történelme során számos viszontagságot megélt. A 18. században földrengések és tűzvészek pusztították, olyannyira, hogy II. József át akarta az egész várost költöztetni a Duna déli oldalára, a mai magyarországi Komárom, a 19. század végéig Új-Szőny helyére, amelyet 1896. július 1-jén egyesítettek Komárommal. Mégis, a 19. század elején az erőd megerősítésével az akkori magyar föld legerősebb katonai bázisává nőtte ki magát a település, nem véletlen, hogy 1849-ben (éppen 170 éve) a komáromi erőd volt az utolsó, amelynek a katonái letették a fegyvert a szabadságharc zárásaként.

var-jmvk_hu.jpg

A komáromi erőd 19. századi képeslapon. Forrás: Jókai Mór Városi Könyvtár

A város évszázadokon keresztül híres volt kulturális életéről - Csokonai itt udvarolt Lillájának, Jókai Mór itt nőtt fel, Egressy Béni itt írta a Klapka-indulót... -, az itt élt görög kereskedők révén pedig a Duna egyik legfontosabb kereskedelmi központja is volt a város.

szentharomsag-kermuz1.jpg

Hangulatkép a 20. század elejéről . Forrás: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Az egykori virágzó kereskedőváros kulturális és épített emlékeit mindmáig őrzi, s városnéző sétákon, hajós programokon és éjszakai erődlátogatásokon mutatja be ezeket az egyre nagyobb számban ide érkező, elsősorban magyarországi  vendégeknek. 

20190222_132224.jpg

A Klapka-tér manapság a Városházával, amelynek tornyából naponta többször felcsendül a Klapka-induló (Saját fotó)

Komárom a magyarországi történelemben több alkalommal is komoly szerepet játszott. Ez volt az a város, ahol V. László király született, vagy ahol Beatrix, Mátyás király felesége összehívta a királyválasztó országggyűlést férje halála után. S Komárom volt az a város is, ahol Ferenc József ifjú felesége, Sissy elsőként magyar földre lépett a mai Erzsébet-szigeten. 

sissy_vasarnsapi_ujsag_1854apri2.jpg

Sissy császárné a Vasárnapi Újság 1854. évfolyamában

Az első világháború zárása jelentősen megváltoztatta Komárom sorsát. 1919-ben a csehszlovák hadsereg elfoglalta  a várost. A magyar csapatok április 30-án eredménytelen kísérletet tettek ugyan a visszafoglalására,  a trianoni szerződés végleg rögzítette a kialakult állapotokat: a Duna bal parti része Komárno néven a Csehszlovák Köztársaság része lett.

A trianoni határ a komáromi hídon: Forrás: filmhiradokonline.hu

A következő évek a pusztulásról, tanácstalanságról és reményvesztettségről szóltak. Alapy Gáspár polgármester és kormányfőtanácsos irányításával indult meg újból a városfejlesztés, állami kölcsön segítségével. 92 évvel ezelőtt éppen a napokban, június 15-én jelent meg az alábbi cikk a Városok Lapjában: 

"Pozsony helyett Komárom lesz Csehország dunai kikötője

 Határváros, magyarváros, lehet-e más sorsra szánva, mint az elsorvasztásra, írja a »Prágai Magyar Hirlap«. Úgyis látszott már, hogy Komárom meg is adta magát szomorú sorsának. Ami kevese megmaradt, azt se igen védte. Törvényszékét, egyéb hivatalait akarják elvinni, vállat rándít rá, kétezer kincstári ember masíroz át Érsekújvárra, nem sír utána. A szomszédos városok már osztozkodtak a haldokló javain, amikor Komárom megelégelte a nagy nekibúsulást s az asztalra csapott: azért se hagyom magamat. A nyolcéves nemtörődömségből hatalmas aktivitással lépett ki Komárom város s olyan ügyes s kész tervekkel nyitotta meg a város gazdaságpolitikájának új fejezetét, amelyek reményt adnak arra, hogy Komárom újra az a pezsgő, eleven, fejlődő város lesz, aminek úgy fekvése, mint fejlett kultúrája predesztinálja.

rakpart-jmvk_hu.jpg

A komáromi rakpart a 20. század első felében. Forrás: Kuny Múzeum

Legelőször is hárommillió cseh koronás útburkolást kezdett. Azután megállapodást kötött a prágai Szociális Biztosító Intézettel 14 millió korona amortizációs kölcsön folyósítására vonatkozóan. A 25 éves kölcsön hét százalékkal törlesztődik. A kölcsönösszeget a város a következő beruházásokra irányozta elő : Négymillió koronát újabb utcakövezésre, négymilliót vágóhíd építésére, hatszázezer koronát moziépület emelésére, egymilliót munkásházakra, egymilliót tisztviselő telepre, egymilliót járványkórházra, egymillióháromszázezer koronát a csatornahálózat kibővítésére, kétmilliót polgári leányiskola építésére, egymillióhatszázezer koronát a szegény- és árvaház kibővítésére és végül egymillió koronát a külsőváros elektromosvilágításának berendezésére fordít.A beruházási kölcsön felosztásához szó nem férhet. Annál aggodalmasabb azonban az évi kamattörlesztés előteremtésének kérdése. A hasznos jövedelmet biztosító tételt nem találjuk meg a felosztási tervezetben s joggal lehet attól tartani, hogy az amortizáció olyan nagy pótadóemelést igényel, mely a polgárság erejét messzemenőleg meghaladja. A nagy törlesztéses kölcsön terheit azonban könnyen viseli a város, ha a most folyó kikötőépítési tárgyalások befejezést nyernek. A közmunkaügyi minisztérium ugyanis megkereste a városi magisztrátust azzal az ajánlattal, hogy a Komáromban építendő nagy kereskedelmi kikötő céljaira illő áron engedje át a város a Dunaszigetet és a dunaparti vásártér egy részét. A Dunaszigeten még ebben az évben meg akarja kezdeni a közmunkaügyi minisztérium egy olyan nagyszabású kereskedelmi kikötő építését, mely Csehország egész déli és keleti exportkereskedelmének forgalmát lebonyolítja.

erzsebetsziget1930cseherod-kunymuz1.jpg

Cseh katonai erőd az Erzsébet-szigeten. Forrás: Kuny Múzeum

A közmunkaügyi minisztérium szakértői a pozsonyi Dunát alkalmatlannak minősítették a hatalmas arányú új kikötő céljaira, de egyhangúan foglaltak állást a komáromi Dunasziget mellett. A kikötő kiépítése öt esztendőt vesz igénybe s állandóan többezer munkást foglalkoztat. Komárom város rögtön felajánlotta a szükséges területeket az új kikötő céljaira, még pedig nem is készpénzért, hanem csereterületet kér a kincstártól a városliget mellett. Ezzel az új telektömbbel is kalkulált már a város, sőt kész tervek fekszenek a magisztrátus előtt bérházak építésére. Az egyetlen pont, ami a kész szerződésben még vitás, a városnak az a követelése, hogy minden waggon kikötői árúért a város 10 korona kövezetvámot szedhessen. Bár a közmunkaügyi minisztérium kiküldöttei a kövezetvám ügyében nem határozhattak, biztosra vehető, hogy Komárom város kövezetvám követelése kielégítést nyer, mert a követelt 10 korona olyan csekély tétel, melyet minden exportárú könnyen elbír. Letargikus álmából felébredt tehát öreg Komárom városa s felderült arccal várja, hogy visszahozza a Duna azt, amit a Duna elvitt."

 necarte_16.jpg

"Sem csellel, sem erővel" be  nem vehető - hirdeti ma is a kőszűz a komáromi váron. Saját fotó

Tippek: 

A komáromi erőd ma is látogatható. A nyári időszakban a helyi turisztikai szervezet éjszakai vártúrákat szervez, hatalmas sikerrel, ahol bemutatásra került, mi történt Magyarország legerősebb katonai erődítményével a 20. század második felében.  Bővebben>>>

A város és a környéke felfedezéséhez javasolt a GUIDE@HAND Duamente mobil alkalmazás, amely idegenvezetőként részletesen bemutatja nemcsak Komárom, hanem az egész térség történelmét, látnivalóit, segítséget nyújtva a térség felfedezésében.  Az alkalmazás ingyenesen letölthető IOS és Android készülékekre is. Bővebben>>>

A térségről minden információ elérhető a Dunamente TDM közösségi média oldalain és a weblapján: www.visitdanube.eu

 

Felhasznált források: 

- Kuny Múzeum képeslaptára
- Jókai Mór Városi Múzeum képeslaptára
- Vasárnapi Újság 1854.
- Városok Lapja 1927. 
- filmhiradokonline.hu 
- Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum képeslapgyűjteménye

Szólj hozzá!

Piros tojás, locsolás - hogyan alakult a szokás?

2019. április 22. 12:22 - NagyJ

Hogyan élték meg a Húsvétot a 19. század második felében? Mennyit változott az elmúlt közel két évszázadban a húsvéti locsolkodás szokása? A 19. századi női magazinokban ezeknek a kérdéseknek a nyomába indultunk. 

vasarnapiujsag_1889_pages267-267_page-00011.jpg

Forrás: Vasárnapi Újság 1889.

  Locsolkodás falun és városban 

vasarnapiujsag_1893_pages236-236_page-0001.jpg

Forrás: Vasárnapi Újság 1893. 

A falusi locsolkodás szokása nem sokat változott a 19. század folyamán, s ugyan a tradíció mára már csak néhány hazai faluban él, végigélvezhetjük ma is a látványt pl. a hollókői húsvétra látogatva. A városokban már napokkal Húsvét előtt elkezdődött a készülődés a locsokodásra, amiben ugyanúgy részt vettek a hölgyek, mint az urak. A Vasárnapi Újság 1870. évi húsvéti cikkében Varga József számol be a korabeli locsolkodási szokásokról: 

"Régebben az öregebbek is megcsinálták a maguk részét e kedélyes tréfában, ma már azonban csak a fiataloknak hagyják urambátyámék a locsolódást, kivéve ha egy-egy kardosabb menyecske részelteti húsvét kedden a megszürkült barkót egy kis hűvös megtiszteltetésben.
Ifjak, leányok hetekkel előbb várják és készülnek a locsoláshoz lyukas gyűrűvel, a mihez egy üres gumilapda van erősítve, tele vízzel, s csak egy nyomás kell a lapdán, hogy a ki a gyűrűt megnézi, a szeme, szája tele legyen vízzel.
Ma már ilyen fölszerelt virágbokrétákat is készítenek vállalkozó gyárok, kik minden adandó jó alkalmat fölhasználnak gyáruk és firmájuk elő' nyére. Ezek a bokréták nagyon előnyösek; a kis leányok megszagoltatják a fiatal emborrel, s csak egy kis nyomás a virágszáron, és a tőrbe csalt gimpli megkapja a magáét. Régebben csak kis palaczkokkal végezték a locsolást; ez most a gyermekvilágra maradt, kik végtelen kedvtöltéssel ápolgatják az örökölt szokást. Már egypár nappal előbb megtöltetik a kis üveget „otkolontos" rózsavizzel, a miből jószívű gyógyszerész segédek olyan sokat adnak, mintha tiszta vizet mérnének, s a mivel félváros minden kurtaruhás s csipkésfodros nadrágkában járó kis leányát sorba lehet locsolni, — kapván mindenütt olyan szépre festett piros tojást, hogy halálos vétek a „ticscselő" fiuk közé vinni."

borsszemjanko_1891-1539845622_pages128-128_page-0001.jpg

Húsvéti hirdetés a Borszem Jankó 1891. évfolyamában


A húsvéti fecskendőkről ír a Vasárnapi Újság újságírója az 1893. évfolyamban is: 

"Az iskolákból szünidőre haza szabadult nagyreményű ifjúság, a segédjegyző, a pusztai irnok, a két boltossegéd, folytonos tervezgetések, szülődések közt élnek, járásuk-kelésük, beszédjük, minden mozdulatuk olyan lázas, olyan izgatott most. Már százszor elmondták egymásnak: ki milyen ravasz módon fogja a mit sem sejtő kisasszonyokat meglocsolni? Az egyiknek olyan gyűrűje lesz, a melyik egy gyenge nyomásra illatos vizet lövel a roppantul meglependő hölgyecske szemei közé, a másiknak nyakravalójában lesz ilyes ármányos gépezet elrejtve, mig a harmadik egy ibolyacsokorból fog egész kis otkolon-árvizet fecskendezni, a negyedik pedig kendőjében rejteget majdan egy hatalmas erejű gumi-gömböcskét." 

budapestihirlap_1889_04_pages257-257_page-0001.jpg

Húsvéti fecskendő a Budapesti Hírlap egyik hirdetésében (1889)

Azonban nem szabad azt hinni, hogy a kölni mellett egyáltalán nem volt jelen a vödörből való locsolás hagyománya a városainkban.

tolnaivilaglapja_1913_01_pages677-677_page-0001.jpg

Forrás: Tolnai Világlapja 1913.

Ábrányi Emil az Ország-Világ 1883. évfolyamában írt a ferencvárosi szokásokról: 

"Sorra járják az ismerős házakat s az ismerős rózsavizes palack tartalmát ismeretes ügyetlenséggel az ismerős házikisasszonyok nyaka közé öntik. A kisasszonyok szerte szét szaladnak, sikoltozva. Bátor ifjúink utánuk és öntik a vizet, mint a tűzoltók. Kisasszonyaink jókedvű haraggal szörnyű bosszút Ígérnek — keddre! Vannak szerényebb ifjak, a kiket csak a szülők rettentő hatalma kényszerít rá erre a vizes hódolatra. Ezek pirúlva állanak meg a szoba közepén, forgatják kezeik közt az üveget és akcióba lépni nem mernek. A kisasszony mind a mellett sikolt, bár semmi veszély. Ez hivatalos sikoly. Földre sütött szemmel áll a szerény ifjú és se jobbra, se balra. A kisasszony Twist bátorságot vesz és provokálóbb sikoltást hallat. [...] De ez sem használ. A szerény ifjú nem lő. Ekkor a mellékszobából a papa vagy a nagy bácsi: Öntsd nyakon, ötsém, a ki angyalod van ! Ne mamlaszkodjál, hanem önts! — A szerény ifjú most végkétségbeesésében fölemeli az üveget, mintha szentelt víz volna (azt is bővebben öntik) és egypár cseppet a kisaszszony felé hint, —; avagy halk és elfojtott hangon engedelmet kér a kisasszonytól, hogy tenyereit nehány csöpp vízzel (igazi rózsavíz, kisasszony !) megnedvesithesse. S e tett után elpárolog, sokkal gyorsabban, mint a rózsavíz-csöppek a kisasszony tenyeréből.


Hanem ilyesmi legfeljebb a belvárosban fordúlhat elő. (Hozzá adom még az I, kerületet.) Ott, hol a nép laki, 
formális csatákat vívnak a locsolódás napján. Dézsákkal kergetik a fehér cselédeket. Telivér ferencvárosi gavallér egy akóvíznél alább nem is kezdi. S a nő kételkednék udvarlója szerelmében, ha húsvét hétfőn egy-két hordó kútvízzel nyakon nem öntené. A locsolódás a kültelkeken körülbelül úgy történik, hogy az illető hódoló csövet ereszt a vízvezetékbe, a cső végét kezeibe fogja és az arra menő kedvest a legfinomabb gráciával agyon fecskendezi. Ilyen meglocsolt kültelki leányzó rendesen úgy néz ki, mint a hajó tört, a ki három napig úszott a tengerben, — és húsvét hétfő napján a húsvéti locsolódás emlékéül új tavak keletkéznek az útcákon."

vasarnapiujsag_1889_pages264-264_page-0001.jpg

Forrás: Vasárnapi Újság 1889.

A piros tojás 

 

"A tojás jelképe az életre kelésnek, mint a régi görög bölcs,  Aristoteles mondá: „Ami él, mind tojásból kél." Leginkább tyúktojást használunk, mely épen zépnagyságú és leghelyesebb. Közönségesen pirosra szokták festeni a tojást, mert a költészetben a piros szin örömet és szerelmet jelent. Ennek eredete is pogányságban keresendő. T. i. hajdan az európaiak ugy, mint az ázsiaiak, az uj évet a tavasz beálltakor kezdték, s örömük kifejezésére egymásnak különféle színekre festett tojásokkal kedveskedének. A görög és római nemzet a piros szint legszebbnek tartá.
[...] Azonban most már különféle okok is indítják egyik-másikat arra, hogy valakit piros tojással megajándékozzon; azért vannak arra karczolva a kis versek, szivecskék ... de csitt! . . . áruló, ki többet
mond." - olvashatjuk a Néptanítók Lapja 1873. évi húsvéti számában Barabás György sárvári néptanító tollából.  

A tojásfestés

tolnaivilaglapja_1913_01_pages675-675_page-0001.jpg

Forrás: Tolnai Világlapja 1913. 

A Vasárnapi Újság 1897. évfolyamában a 19. század első felének Húsvétjait idézte meg az újságíró: 

"Jászay Pál gyönyörűen tudott himes tojást karczolni. Olyan átnyilazott sziveket és szomorú-fűzfás sirhalmokat tudott hevenyészni, hogy a húszas évek érzékeny kisasszonyai, a kik a kerti baraczkfák árnyékában «Fanni hagyományait» olvasgatták, a könyekig elérzékenyültek a láttukra.
Mert akkor még nem voltak selyembe, bársonyba burkolt czifra húsvéti tojások, csak egyszerű, becsületes tyúktojások, a melyeket börzsönynyel kevert vízben főztek pirosra, és nagy szakértelem kívántatott hozzá, hogy mindenik egyforma piros maradjon, sehol foltos ne legyen. Olykor virágos szövetdarabokba burkolva főzték meg a húsvéti tojásokat, melyekre odafővén a színes virágok, valóságos díszpéldányok lettek a maguk nemében."

vasarnapiujsag_1872_pages169-169_page-0001.jpg

Húsvéti hirdetés a Vasárnapi Újság 1872. évfolyamában

A tojásfestésről már a Nefelejts című lap 1865. évi számában is olvashatunk: 

"Csak hazánkban, s ennek is csak egy részében, melyet „magyar Helvétiának“ neveznek, s hová a fényűzés nem hatott még be oly mélyen, maradt meg a húsvéti tojás eredeti minőségében, s pirosra vagy barnára festve, késsel reávakart magyar versekkel a szerelmes leánykák által szivök választottjának a húsvéti ott nagyban divó megöntés (locsolkodás) után egyegy édes csók kíséretében emlékül adatik. Nekem sohasem volt birtokomban egy sem, mert hisz még akkor egy arasznyi gyermek voltam, s csak idősebb környezetemtől hallottam, hogy miként jutottak tojásaik birtokába! Igen, igen, arra használtatnak ott a húsvéti tojások, hogy két szerető szív emléket bírjon egymástól!"

Több mint három évtized elteltével így írt a Fővárosi Lapok a tojásfestés szokásáról: 

"A piros tojás Írása a leányoknál nagy esemény s főleg a választottnak szánt tojásokon az ilyen jegyek : két egybecsatolt szív, csókolódó galambok, összefogott két kéz, nem szoktak hiányozni s ha valemelyiket szerelmi vagy kétkedés gyötri, annak átnyilazott szívvel, szomorú fűzfával ad kifejezést. Az ily epedő szerelmes tojásirási műtétét nem ritkán kiséri a következő s az ahhoz hasonló énekkel:

»Itt van húsvét szép ünnepe,
De
szivemnek nincs öröme.
Eltávoztak
a hűtlenek ;
Uram
isten verd meg őket!
Gyászvirágot
Írok erre,
Talán
hivebb lesz a lelke,
A
ki minap megkesküdött:
Ve
lem tartja az esküvőt.«

A legényeknél megvan a piros tojásból a szerető leány hűségére és szerelmére való következtetés. A leányoktól kapott piros tojásokat elrejtik és idők múltával előkeresik s a melyik már sárgul s halványul virága, arról azt tartják, hogy a leány, a ki adta, szerelmi búban, zokogva irta meg azt s következőleg az őt leghűbben, legigazabban szereti. így a piros tojás elszintelenülése nem ritkán sietteti a menyegzőt."

A piros tojáshoz kapcsolódó húsvéti játékok

vasarnapiujsag_1889_pages267-267_page-0001.jpg

Forrás: Vasárnapi Újság 1889.

A Magyarország és a Nagyvilág 1872. évfolyamában leírásra került a piros tojás keresés szokása:

"Kedves, szép szokás, hogy egymást húsvét napján pirosított vagy művészileg festett tojásokkal megajándékozzuk. Nem megvetendő szokás az is, midőn ezen időben a vidám ifjúságot a rideg tél után legelőször a szabadba vezetjük, s itt valamely játszi kéz által elrejtett húsvéti tojásokat felkerestetünk velök."

A Vasárnapi Újság 1870. évfolyama írt a ticcselésről, amely a korabeli kisfiúk húsvéti játéka volt.

"És ott foly a „ticscselés" nagyban. Egyik fiú tart a markában egy piros tojást olyan formán, hogy a mutató és hüvelyk ujja között csak egy kis rész látszik ki. A másik fiú aztán ebbe egy krajczárt beleüt élével. Ha a pénz megáll a tojásban, akkor a tojástartó fizet az ellenfélnek egy krajczárt; ellenkező esetben a lehulló pénz a tojás tulajdonosáé lesz. Megesik olykor, hogy a krajczár a tojás helyett a körmöt találja el, de azt már a gyerekféle egy krajczárért „ticscselés" közben, de meg a jó barátságért is szivesen kiállja. 

Hány jobb sorsra érdemes tojás pusztul el egy nap alatt ily pogány munkában, s a többi közt hány olyan, amire a kis leányka édes reménység közt neve kezdő betűjét vagy ogy szép „hit, remény és szeretet"-et karczolt. — Hálátlan gyermeknépség, nem is sejted, hogy egy piros tojással tán egy kis korai Dulcinellácska szivét „ticscseled" össze."

Húsvéti piknik a fővárosban

vasarnapiujsag_1906_pages269-269_page-0001.jpg

Forrás: Vasárnapi Újság 1906.

Pesten, illetve később Budapesten a Városmajor és Gellért-hegyi búcsú volt a húsvéti ünnepek központi helyszíne, a jó idő beköszöntével ide volt ki a városi lakosság már a 19. század első felétől minden évben. A Vasárnapi Újság újságírója így emlékszik vissza az 1860-as évek Húsvét hétfőre: 

"A fővárosban a század elején a polgárság leginkább a Városmajorban mulatott, mely akkor egészen új liget volt, és a pestiek is seregesen vándoroltak át belé hűsölni. Atalában majdnem egészen napjainkig megmaradt az a szokás, hogy a tősgyökeres pesti embernek nem is húsvét a húsvét, ha át nem megy Budára. A Gellérthegyi búcsú az ötvenes-hatvanas, de még a hetvenes években is életveszedelemmel járt, mert a sziklás hegyet sűrűn ellepő sokaságtól alig lehetett mozdulni, és akárhány polgár, jó fővel indúlván haza felé, legurúlt a meredekségen úgy, hogy csak holtan szedhették föl."

 

Források: 

  • Néptanítók Lapja 1873.
  • Vasárnapi Újság 1867., 1870., 1893., 1897.
  • Magyarország és a Nagyvilág 1872.
  • Nefelejts 1865.
  • Fővárosi Lapok 1889.
  • Ország-Világ 1883.
  • Tolnai Világlapja 1913.
  • Arcanum Digitális Tudománytár

Már több mint 200 éve csodájára járnak - a megkövesedett ősfa története

2019. március 03. 11:26 - NagyJ

Mai hír, hogy Ipolytarnócon a 17 millió éves, a világ legnagyobb egészben maradt megkövesedett ősfenyője felett  lecserélték a védőtetőt, és látványelemmel is bővül a fát védő épület kínálata. Cikkünkben az ősfa történetének nyomába indultunk. 

tarnoc_geol7_2.jpg

A "gyurtyánkő-lócza" az 1840-es években, korabeli metszeten. Forrás: osmaradvanyok.hu

A történet kezdődhetne valamikor 17 millió évvel ezelőtt, amikor is egy vulkánkitörés áldozatává vált az akkor közel 100 méteres magasságú, 8 méteres átmérőjű óriási fa, s a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav miatt megkövesedett... - azonban a sokmillió év helyett most csak párszáz évet ugorjunk vissza a történelemben, az 1700-as évek végére. Ekkor kezdte el kibontogatni a hatalmas fatörzs alól a Borókás-patak az latta lévő vulkáni port, s ekkor került elő lassacskán a fatörzsnek mintegy 42 méter hosszú darabja. 

ipolytarnoc_legi.JPG

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok területe manapság tavasszal. Fotó: BNPI

A helybéliek Gyurtyánkő-lóczának nevezték el. 

kovesfa_1.jpg

A megkövesedett fa manapság. A falon látszik az eredeti átmérője.

A történet a 19. század derekán folytatódik, ekkor kezdtett el Kubinyi Ferenc az ősfa kutatásával foglalkozni. 1842-ben "a’ magyar orvosok’ és természetvizsgálók’ második nagy gyűlésének munkálatiban" mutatta be kutatásait, amit több egyéb publikáció követett. Ő még tölgyfaként mutatta be a leletet.

kubinyif.png

Kubinyi Ferenc, az ősfa első leírója, kutatója a Vasárnapi Újság metszetén

Az óriásfát a helyiek gyorsan bontani kezdték, fenőkőnek, sírkőnek vitték el a darabjait - éppen ezért több tudós már az 1840-es években szorgalmazta a fa védelméről való gondoskodást. Az első javaslat az volt, hogy szállítsák a teljes fatörzset a Nemzeti Múzeumba, mint ahogy már 1842-ben V. Balogh Pál utalt rá a Magyar Tudományos Akadémia 13. közgyűlésén Besztercebányán: 

"Egyébiránt én is öszvekötöm óhajtásomat Kubinyi Ferencz úréval, bár ezen nevezetes darab, hazánk’ ritkaságinak gyűjteményét ékesítené nemzeti múzeumunkban."

A probléma azonban még húsz évvel később sem oldódott meg. 1864. május 2-án az Akadémia "mathematikai és természettudományi osztályának" ülésén Szabó József tartott előadást az ősfa kutatásáról, megoldási javaslatokat fogalmazva meg a fa megmentésére: 

"A tudomány szempontjából tehát igen tanulságos volna a muzeum udvarában fekve látni ezen egész törzset, ugyanazon szög alatt, mint eredeti helyén, alatta és fölőtte elrendezvén azon rétegek keresztmetszetét, melyek között most nyugszik. Azonban a tarnóczi kövült fának most kiásott 11 1/2 ölnyi hosszú vastagabb darabja — Jedlik és Petzval urak számításai szerint— nyolcz száz mázsát nyomhat.--Nagyobb súly mint a minőre útjaink és hídjaink készítésekor tekintettel voltak. Könnyítés volna, ha darabokban hozatnék el, s a darabok a múzeumban illesztetnének egybe." - javasolta. Hozzátette:  " Gróf Forgách ez esetben lemond a kiásatásra fordított költségeiről. De ha a muzeum nem venné igénybe e ritka kövületet: kívánatos , hogy az egészet legalább gr. Forgách vitesse várába, hogy méltatlan bánásmód ellen megóvassék a tudománynak.

csaba.jpg

Ma az ősfa túrvezetővel látogatható. 

A tervből azonban nem lett semmi, pontosabban a megoldás megtalálására még 4 évet kellett várni. Végül 1868 júliusában az alábbi rövid hír jelent meg több napilapban: 

"Tarnócz közelében egy nagy fakövület áll, melyet szakembereink „petrificatuin giganteura Humbolti“ névre kereszteltek. A vallás- és közoktatásügyi minister elrendelte a kövület befedetését, hogy az megóvassék a tudomány s az utókor számára. Baán Béla birtokos vezetése mellett f. hó 11-én végeztetett be a betetőzés. A 900 mázsányi sulylyal biró, nagyszerű kövület ideiglenesen, mig a ministerium másként nem intézkedik, Baan Béla földbirtokos felügyelete alatt áll."

 A történet - amellett, hogy a kutatások folyamatosan zajlottak - a 19-20. század fordulóján folytatódik.

ipolytarnoc_vu1906_feltaras.jpg

A feltárásról 1906-ban a Vasárnapi Újság is beszámolt. 

1900. augusztus 17-én napilapokban rövid hír jelent meg: 

"Tarnóc nógrádmegyei község határában érdekes leletre bukkantak. A hires tarnóci kövült fa szomszédságában a patakmederben saját képződményeket figyeltek meg, melyekről dr. Böckh Hugó, a selmeci bányászati és erdészeti akadémia fiatal tanára megállapította, hogy azok harmadkorbeli állatok lábnyomai. A nyomok egy homokkő-részlet tetején fordulnak elő. Úgy kell képzelni a dolgot, hogy ez a homokkő valami folyó sekély partján, öbölben rakódott le homok alakjában s az akkor élt emlős állatok oda jártak inni. A lágy homokba ezután andesittafa hullott s igy a nyomokat megmentette az elpusztulástól. A homok idővel megszilárdult s mikor a viz most lemosta a tufa-takarót, a lábnyomok újra napfényre kerültek. Van közöttük mindenféle állattól való. Ott látjuk a mai elefánt és a negyedkori mammuth őseinek, a mastodonnak és dinotheriumnak lábanyomát, van közte azonban szarvas- és tapirfélétől eredő is. Olyan képet mutat az egész, mint valami vadban igen dús vidéken levő tópart, ahol százával fordulnak meg az állatok.

Böckh jelenleg Szontágh Tamás bányatanácsossal együtt azon fáradozik, hogy a homokkőből egy nagy lapot kiemelve, a rajta levő nyomokat a pusztulástól megmentse. A lap a magyar királyi földtani intézet gyűjteményébe kerül s annak egyik elsőrangú diszét fogja képezni. Ilyen ősvilági lábnyomok ismeretesek a föld régibb korszakaiból, de harmadkori emlősök lábnyomait eddig nem igen találtak s igy a lelet ebben a tekintetben is értékesebb."

ipolytarnoci_osmaradvanyok_-vu1906.jpg

Ipolytarnócról a Vasárnapi Újság 1906. évfolyamában

A leletek részleges feltárása után hosszú ideig újból nem történt jelentős előrelépés a leletek megvédésére. 1928-ban ugyan az érdeklődés rövid időre Ipolytarnócra irányult egy kongresszus miatt, azonban a szakmai munka  a leletek megőrzése érdekében Tasnádi Kubacska András 1956-ban az Élet és Tudományban megjelent írása szerint csak 1939-ben folytatódott. Ekkor a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai közösen indítottak leletmentési akciót.

Ekkorra az ősfának már csak darabjai voltak meg, a környék lakossága széthordta a nagy részét. A leletmentés során a fa részeit is elszállították Budapestre, amelyet aztán 1942-ben a Természettudományi Múzeum új kiállításán is bemutattak: 

 A háborút követőleg 1954-ben természetvédelmi területté nyilvánították a területet, majd az 1960-as években tervek születtek a terület megóvására. 1966-ban Dr. Bartkó Lajos mutatta be a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain az elkészült terveket, kiemelve: 

"A nagy hazai és nemzetközi érdeklődés, amely Ipolytarnóc felé irányul, a mostani körülmények között nem elégíthető ki. Egynapos  kirándulások (például IBUSZ rendezvények) alkalmával a kellő műszaki védettség hiánya miatt nem tudjuk bemutatni a terület érdekességeit." 

nogradmegyeihirlap_1966_02_pages76-76-1.jpg

Az 1966-os terv, amely a Nógrád megyei Hírlap hasábjain került bemutatásra. 

A komplex terv a terület egészét volt hivatva megvédeni. 

"Sorrendben a következőket kell elvégeznünk: utat kell építeni, a területet be kell vonni a villanyhálózatba. A lábnyomos homokkő fölé védőépületet kell építeni - korszerű világítással és infravörös fűtéssel - szükséges továbbá egy alkotóház, illetve egy kis múzeum létesítése, hogy elhanyagoltságából mielőbb kiemeljük ezt a maga nemében páratlan vidéket. A tervek készen vannak, a kötlségek körülbelül kilenc millió forintot tesznek ki."

Sajnos azonban ebből sem lett semmi. 1976-ban a Magyar Ifjúság nógrádi kirándulási ajánlója így számolt be a nem túl rózsás helyzetről: 

"Rozsdás, olvashatatlan táblák' jelezték, hogy a helyszínre értünk. Elég nagy egyenes plató. Félkörívben kerüli meg a patak. De hát semmit sem láttunk, mert földdel volt letakarva.

Benéztünk a pincébe, ahol a megkövesedett ősfát őrzik. Csak sötétet láttunk. Szólt az egyik határőr. — Mi tudunk egy nyomot. Megmutatták. Alig kivehető, de nyom. Aztán megmutattak még egy megkövesedett fát is. A patak „kanyon”-falából lógott ki. Szép példány.

— Már a nagyanyáink is idejártak majálisozni. Gyerekkoromban, lánykoromban is jártunk ide. Kihoztuk az elemózsiát és a muzsikát és táncoltunk — mondta a 62 esztendős Kiss Dezsőné.
— Mit tudtak, mit mondtak az öregek, hogy mi ez?
— Mindenfélét meséltek, hogy az özönvíz idejéből valók ezek a nyomok, meg hogy boszorkányok és ördögök lábnyomai, hogy ezek itt szoktak táncolni. Mondtak mindenfélét.
Többet nem tudhattunk meg az ősállatokról. Aztán szedtük is a lábunkat, mert egy fekete viharfelhő komolyan morajlott."

Az ősállati lábnyomok felett végül az 1970-es évek végére készült el a mai védőtető - sajnos nem az 1966-ban bemutatott tervek alapján. 

nagycsarnok_1.jpg

Ma már holografikus bemutatón mutatják be az őslábnyomok felett az évmilliókkal ezelőtt élt állatokat. 

Manapság az egykori óriásfenyő törzsének már csak 3 nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében, nagy részét széthordták. Vastagabb törzsrészeit a most felújított védőpince boltozata őrzi, míg a lombkoronához tartozó vékonyabb részét a lábnyomokat is védő nagycsarnok épülete.

És hogy milyen az érdeklődés ma a páratlan leletanyag iránt? Mi sem mutatja jobban, mintsem hogy több országosan jegyzett múzeum látogatószáma feletti a terület látogatottsága, s jelentősen az országos átlag felett van a látogatószám növekedése: a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közleménye szerint 2018-ban 69%-kal nőtt a forgalom. 

HASZNOS: az Ipolytarnóci Ősmaradványok természetvédelmi terület 2019. március 1-jétől november közepéig tart nyitva folyamatosan, heti 6 napon keresztül. A terület fenntarthatóságára való tekintettel turnusosan, túravezetővel lehet az ősfát és a lábnyomos területet látogatni. Érdemes a jegyünket online megvásárolni, elkerülve vele a sorbanállást. Az osmaradvanyok.hu tájékoztatása szerint 2019 április közepéig még a tavalyi áron lehet jegyet vásárolni a bemutatóhelyre. 

 

Felhasznált források: 

  • V. Balogh Pál: A’ tufnai csontbarlangok. A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 7. kötet (1842-1844) Második Osztály. A Magyar Tudós Társaság értekezései 1842-1844
  • Budapesti Szemle. 1864. 20. kötet, 64-67. szám. M. TUD. AKADÉMIA. 1864. márcz.–május.
  • Vasárnapi Újság
  • Fővárosi Lapok 1868. 7. 72. old. 
  • Budapesti Közlöny 1868. 2123. old. 
  • Pesti Napló 1900. aug. 17-i szám
  • Alkotmány. 1900. aug. 17. 195. sz. 7. old.
  • Filmhíradók Online
  • Nógrád Megyei Hírlap 1966. február 13.
  • Magyar Ifjúság 1976. májusi szám
  • www.bnpi.hu
  • www.osmaradvanyok.hu 

Ilyen volt a tél Lillafüreden 9 évtizeddel ezelőtt

2019. február 03. 08:13 - NagyJ

lillafuredkepeslap1930-as_evek.jpg

Lillafüred télen - régi képeslapon

Aligha kapott bármilyen turisztikai fejlesztés nagyobb médiajelenlétet az elmúlt közel másfél évszázadban Magyarországon, mint a lillafüredi Palotaszálló építése és az új szállodához kapcsolódó térség- és turizmusfejlesztési program. Az 1920-as évek végén és a 30-as évek elején gomba módra nőttek ki a földből az újabb és újabb turisztikai szolgáltatások Lillafüreden és környékén - gondolva arra is, hogy mind a négy évszakban kínáljon programokat az oda látogatóknak a terület. 1927-ben a 8 Órai Újság közölt egy cikket, amelyben az akkori miskolci polgármester, dr. Hodobai Sándor nyilatkozott a tervezett fejlesztésekről. Kiemelte: 

"Az új autóút egyik legnagyobb vonzóereje lesz Lillafürednek és előre látható, hogy már emiatt is igen sokan fogják felkeresni Lillafüredet és Miskolcot. A jövőben Lillafüred nemcsak nyári fürdőhely lesz, hanem azt téli sportéletre is berendezik. Az átépített hegyi utakon ródlipályákat építenek és a remek fekvésű hámori tavon St. Moritz és Davos mintájára modern korcsolyapályát rendeznek be."

 

mandavf_21_806.jpg

A téli Lillafüred régi képeslapon. Forrás: MANDA

1930. szeptember 28-án Dr. Polizel Jenő miniszteri osztálytanácsos, a Magyar Síszövetség társelnöke így nyilatkozott az Est újágírójának: 

"Miskolc mellett ott van Lillafüred és amint már a múltkor említettem, megfelelő támogatás esetén szövetségünk Lillafüredet, ezt a természeti szépségekkel megáldott helyet, amely minden kultúrigényt is kielégít, a vidéki sísport középpontjává szeretnénk tenni. Azt óhajtjuk, hogy Lillafüredet ne csak a miskolci és általában a hazai, hanem a külföldi síezők is felkeressék. A szövetség tervei szerint itt egy kisebb gyakorló és egy nagyobb versenysíugrósánc épülhet. Ha tervünk való ra válik, ezen az új sáncon akarjuk egy téli sporthét keretében idei nemzetközi versenyünket lebonyolítani."

 mandavf_34_925.jpg

A téli Palotaszálló egykori képeslapon. Forrás: MANDA

A terv nem maradt az íróasztal fiókjában, hamarosan már az eredményekről olvashatunk: 

"Lillafüreden már épül a téli sporttelep. A lillafüredi Palota-szálló építkezésével kapcsolatban .már a nyáron felmerült az a terv, hogy a környező hegyekben téli sporttelepet és a szálló közelében lévő tavon korcsolyapályát létesítenek. Ezt a sporttelep építkezést a Magyar Síszövetség felügyelete alatt már meg is kezdték és a modern sport követelményeinek megfelelő síugrósánc és szánkópálya építése folyik. A síugrósánc az ország legnagyobb és legmodernebb ilyen építkezése lesz." - adta hírül a Budapesti Hírlap 1930-ban. 

1929 január - Téli sportok Lillafüreden - Forrás: filmhiradokonline.hu

Szánkópálya és síparadicsom

lillafuredkepeslap13.jpg

Télen - Lillafüredi kisvasút állomás és síelők régi képeslapon

Alig egy évvel később pedig már használatba is vették a látogatók a létesítményeket. 1931. január 21-én a Budapesti Hírlap "Lillafüred - a téli sportok paradicsoma" címen jelentetett meg egy cikket, amelyben beszámol az első lillafüredi sporthét előkészületeiről: 

"A Magyar Si Szövetségben lázas tevékenykedésselkészülődnek a lillafüredi sporthét előkészítésén. Külön iroda végzi a szervezés munkálatait és külön rendezőség szorgoskodik az esemény legtökéletesebb megvalósításán. A versenyek lebonyolításának alapföltétele, hogy a szükséges sportépítmények, pályák, berendezkedések megfelelő állapotban legyenek. Ez indította a Magyar Si Szövetség szakértőit arra, hogy megvizsgálják és kipróbálják a Lillafüreden épült két új ugrósáncot és a Hollóstetőről a völgybe lefutó remek bobpályát..."

a_szinva_vizeses_telen-turistalkapja1930_1.jpg

Forrás: Turisták Lapja 1931.

A cikk részletesen beszámol az akkor elkészült téli programlehetőségekről is: 

"Az egri új műút mellett elhaladva, rövid néhány perc alatt elérjük a szánpályát, amely a Bagoly-hegy tetejéről indul és itt a lillafüredi felső tenniszpályák közelében végződik. A pálya hossza 2800 méter. Esése, kitünően kiképzett kanyarjai, a gyönyörű kilátás Európa legszebb és legjobb szánkópályái közé emelik. A szánpálya mellett vezető úton haladva, felérünk a Bagolyhegyre. A hóval födött hegyek most már teljes ragyogásban vannak. A megmozgatott fákról, bokrokról a friss porhó mint ezüst eső hull alá. A szánkópálya kiindulási pontjával szemben, a Kerekhegy oldalában áll egymás mellett a két új ugrósánc. Innen csodás kilátás tárul elénk, a közeli hegyek erdőségeinek rózsaszínben játszó barna vonalán túl a Magastátra fenséges hegy koszorúját látjuk. A nagy ugrósánc elhelyezése ideális, teljesen északi fekvésű, a nekifutó és a talajérési lejtőt a téli nap sugarai alig érintik. [...] A sánc nekifutója 50 méter bosszú. A talajérési lejtő 36 fokos. Két oldalt állnak az emeletes bírói emelvények. A nézőközönség elhelyezésére kitűnő lehetőség van. Az egyes ugrások az elindulástól a kifutóig kitünően láthatók.

A szánkópályán kívül azonban sípályákat is kialakítottak. A helyi élménybeszámoló így mutatja be:  

A Bagolyhegy tetején, léceinket lefelé irányítjuk és egy szánút oldalán haladó sinyomon néhány perc alatt az újhutai síparadicsomba érünk. Itt 1000 hold területen dombok, lankák váltakoznak és rajtuk 35 centiméter magas kitűnő minőségű porhó van. 

Bobpálya

 A szánkó- és sípályán kívül bobpályát is kialakítottak. A fent említett cikk újságírója így számolt be az élményeiről: 

A fák gyorsan visznek dombra fel, dombról le, és csakhamar elérkezünk Hollóstetőre az új bobpálya kiindulási pontjához. Itt is van jól berendezett melegedő. Léceinket most lecsatoljuk, mert előttünk áll a 150 kilós  vasparipa,az ötszemélyes új versenybobok egyike, amelyen utunkat folytatni akarjuk. [...] A pálya természetes völgyben fut, teljesen veszélytelen, mert a kanyarodókban sehol sem fenyeget a kiugrás tehetősége. A pálya kiképzése, vezetése minden igényt kielégít, úgyhogy Lillafüred nagyszerű Lehetőséget ad, hogy a szép, férfias bobsport nálunk innét fejlődésnek induljon.

Síjőring és korcsolyapálya a Hámori-tavon

lillafuredkeepslap09.jpg

Motoros síjöring verseny a Hámori-tavon, korabeli képeslapon

A befagyott Hámori-tó is több téli sportra is alkalmas volt. Ezek közül ki kell emelni a motoros és lovas síjőring pályát. Ez egy olyan sípálya, ahol lóra vagy motorkerékpárra kötött kötéllel húznak egy síelőt. A síelőnek ebben az esetben nincsenek síbotjai,  a motorokat / lovat egy másik személy irányítja. A Magyarság című lapban Thury Lajos így számolt be személyes élményei alapján a Hámori-tavon lefolyt első motoros síjőring versenyről: 

"Piros zászlócskákkal nagy kört tűztek ki a keményen befagyott tavon, azok körül futnak a motorok, hosszú kötélen maguk után vontatva a silalpas kísérletezőket. A motorok mind nagyobb gyorsasággal száguldanak, egyik a másik után villan el a nézők szeme előtt, nyomában az ide-oda hajladozó, egyensúlyozó ember, nehezen állva meg a helyét a hóban, az arcába vágó erős szélben. Az eddigi próbák nagyon biztatóak, a szerdai motoros si-jöring versenyen alighanem kitűnő eredményeket fognak elérni a győztesek."

lillafured_scan_9.jpg

Hokizók a Hámori-tavon. Képeslap a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár gyűjteményéből

A Hámori-tó jegét azonban nemcsak síjöringre használták: a nagyközönség hoki és korcsolyapályaként is igénybe vehette, s műkorcsolya bemutatót is szerveztek a közönség számára. A Pesti Hírlap tudósítója így írt a programról: 

 "Igen nagy közönséget vonzott a Hámori-tó jegén megrartott mükorcsolya-bemutató. Ezen úgy a Wiener Listautverein hölgy résztvevői, mint a BKE műkorcsolyázói nagy sikert arattak. Grete Leiner és Erika Hornung különösen piruetjeikkel és precíz figuráikkal keltettek feltűnést, míg a fiatal magyar műkorcsolyázók közül Imrédy Magda és Pataki Dénes tűnt ki, utóbbi különösen utolérhetetlen biztonsággal és gyorsasággal véghezvitt forgásaival (ülő-piruet). A legnagyobb sikert a BKE kiváló páros műkorcsolyázói, a Rotter-Szőllős pár és a Nemes házaspár aratta, ízléssel és nagyszerű ritmussal összeállított figuráikkal. A bemutatót vitéz Szánthó László, a BBTE szakosztályvezetője állította össze."

lillafuredkepeslap25.jpg

Téli kirándulók a Szinva partján régi képeslapon. Forrás: bedo.hu

Sport másképp - bridge verseny a Palotaszállóban

 A Palotaszállóban azokon a téli napokon is szükséges volt vonzó programokat nyújtani, amikor az időjárás kevésbé volt vonzó a téli sportok szerelmeseinek. Ezeket a napokat hidalta át a bridge verseny éveken keresztül midnen télen. 1933. január 7-én az Újság című lap újságírója így számotl be a helyszínről: 

"Valóságos bridgekülönitmény indult el pénteken hajnalban külön autóbuszokon Budapestről Lillafüredre a háromnapos nemzetközi bridge-csapatversenyre, amelyre felvonult Debrecen, Győr, Miskolc, Sárospatak egész bridgetársadalma és eljöttek a kassaiak is, akik ezzel nemzetközivé avatták a lillafüredi téli kupa vándordíját. Ez a bridgeverseny megmentette Lillafüred vizkereszti week-end közönségének szórakozását. A hó, mintha a föld nyelte volna el (el is nyelté), egyik napról a másikra eltűnt a hegyekből és így a Palota-szálló hölgyvendégei si-ruhában ültek le a bridgeaszlalok mellé kibicelni."

Téli túra Lillafüredre autósoknak és motorosoknak

 Az 1930-as években nem bízták a véletlenre a közönségszervezést sem, s valljuk be, sok esetben jobban csinálták a rendezvénymarkering munkát, mint ma. Gondoljunk csak bele, mekkora munka volt az internet és mobiltelefon előtti világban megszervezni egy programot, amelyre ugyanannyi résztvevőt vártak, mint a mai nagyrendezvényekre! S mindezt úgy, hogy maximális létszám mellett maximálisan elégedett legyen minden résztvevő! 

A közönségszervezés egyik elemeként 1931. február 9-ére téli túrát hirdettek, egy akkor még kiemelt célcsoportnak: az autósoknak, motorkerékpárosoknak, cyklecar-oknak és oldalkocsis motorkerékpároknak, amit persze a megfelelő célközönségnek szóló szaklapokban hirdetttek meg kiemelten. Az alábbi hirdetés az Autó és Motorújság című magazinban jelent meg:

autoesmotor.png

 

 TIPPEK

Lillafüredre ma is érdemes télen is ellátogatni. Néhány program:

A Szent István-barlang télen is egész héten nyitva tart. Részletek>>>

Az Anna-barlangban midnen nap délben van a téli időszakban garantált túra. Részletek>>>

A Függőkertek iylenkor is élményt nyújtanak. Érdemes letölteni hozzá a GUIDE@HAND MISKOLC mobil appot, amelyben számos plusz információ segíti a felfedezést. Részletek>>>

 

Felhasznált források

  • Magyar Nemzeti Digitális Archívum képeslapállománya
  • II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár képeslapgyűjteménye
  • Filmhiradokonline.hu
  • Arcanum Digitális Tudománytár - a cikkben kiemelt folyóiratok és napilapok
  • bedo.hu 

 

Szólj hozzá!

Újévi jókívánságok a 19. századból

2018. december 31. 11:59 - NagyJ

A 19. század második felének képes magazinjait lapozgatva évről évre szebbnél szebb újévi metszetekre bukkanhatunk. Ezekből válogattunk egy csokorral. 

1859vasarnapiujsag_1859_pages17-17-page-001.jpg

Vasárnapi Újság 1859 (és a következő néhány év)

1867magyarorszagesanagyvilag_1867_2_pages360-360-page-001.jpg

Magyarország és a Nagyvilág 1867. 

1868magyarorszagesanagyvilag_1868_1_pages7-7-page-001.jpg

Magyarország és a Nagyvilág 1868.

1871magyarorszagesanagyvilag_1871_2_pages335-335.jpg

Magyarország és a Nagyvilág 1871.

1872bolondmiska_1872_pages1-1-page-001.jpg

Bolond Miska 1872. 

1876magyarorszagesanagyvilag_1876_1_pages11-11-page-001.jpg

Magyarország és a Nagyvilág 1876.

1877borsszemjanko_1877_pages632-632-page-001.jpg

Borsszem Jankó 1877. 

1880magyarorszagesanagyvilag_1880_1_pages17-17-page-001.jpg

Magyarország és a Nagyvilág 1880. 

1881magyarorszagesanagyvilag_1881_1_pages1-1-page-001.jpg

Magyarország és a Nagyvilág 1881.

1881vu1881_1.jpg

Vasárnapi Újság 1881. 

1891buek1891vujan4.jpg

Vasárnapi Újság 1891. 

1896buekvu1896jn5.jpg

Vasárnapi Újság 1896. 

 

Az Új Idők 1932. évfolyama újévi köszöntésével kívánok boldog új évet mindenkinek, Szép Ernő tollából:

Kívánjunk magunknak, kívánjunk egymásnak boldog újesztendőt.
Higyjünk, könyörgöm szépen, megfeszített hittel higyjünk a jobb újesztendőben, annyi jóban, amennyit  csak el szabad ma képzelnünk, összetett szívvel legyünk szerelmesek egy megérdemelt jobb sorsba, higyjük ennek a szerelmes csodának az eljövetelét, hiszen csoda az a mai rossz is, ami ezt az érzékeny életünket rongálja, véníti, hamisítja.
Hivés nélkül, vágyakozás, várakozás nélkül nem szabad itt élni; nem is lehet, képtelenség az!
A fejünk azért tud fölfelé fordulni, hogy az égbe nézzünk, hogy az oda festett végtelent, szépséget tanuljuk.
Ha az álmot nem látjuk, ha csak a tárgyakat látjuk, akkor már megvakultunk.
Irgalmas Isten, le ne szakítsd az álmot a fejünk fölül.

1910vu_epa00030_1910_01-page-001.jpg

Vasárnapi Újság 1910. 

 

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár 

Szólj hozzá!

Karácsonyi vásárok, ünnepi készülődés a 19. században

2018. december 23. 14:50 - NagyJ

 

karacsonyivasarvu1864.jpg

De még sincs olyan vig vásár egy is a világon, mint a karácsoni vásár. Ennek a vigsága egészen másnemű, zajtalanabb, szelídebb, családiasabb, majdnem azt mondom: szentebb.[...] Ne higyjétek, hogy gyermekeinknek gyújtjuk a karácsonfákat; mi e kis örömtüzeket saját mulatságunkra gyújtjuk meg. S ha egész esztendőben futottunk, fáradtunk, dolgoztunk, szereztünk és nélkülöztünk, ez este már csak nem vonhatjuk meg magunktól (de nem is sajnáljuk akármennyibe kerüljön is) azt az  örömet, hogy kicsinyeink mosolyában, ujjongásában, ragyogó szemeiben s meglepetésével betelni nem tudó gyönyörében gyönyörködjünk.

- olvashatjuk a Vasárnapi Újság 1871. évi karácsonyi számában. Mai bejegyzésemben régi karácsonyi előkészületek, vásárok nyomába indultam a 19. századi népszerű magazinok karácsonyi lapszámainak beszámolói alapján. (A fenti képen: Karácsonyi vásár - metszet a Vasárnapi Újság 1864. karácsonyi számában)

Karácsonyi készülődés Pesten 1839-ben

A Hazai és Külföldi Tudósítások számolt ba az 1839. évi pesti karácsonyi vásár hangulatáról: 

karacsonyivaraspestenvu1871.jpg

Karácsonyi vásár Pesten - metszet a Vasárnapi Újság 1871. évfolyamában

"...már a’ nagy napot megelőző ’s ünnepélyes készületre rendelt karácsonyböjti napon, lehetetlen hogy belső ájtatos indulattól felhevülten nevelné kiki magát, midőn véletlen a’ város piaczát megpillantva, a’ téli zordon idő daczára, ékes virágokkal felezifrázott zöld fényű és cziprus gallyakat válogatott piros, vagy aranyozott almákkal, diókkal, különféle mézes kalácsokkal, ’s apróviasz gyertyákkal ékesítve, mint egy alászállott paradicsomi gyönyörű erdőcske közepette leli magát lenni; eszében juttatva , a’ hajdani keresztény korból fenmaradott, ’s némü ártatlanságot sugalló hagyományokat; különösen a’ báb és czukrász művészi készítmények között a’ született Megváltót különféle módú díszben alakítva, az ártatlan keresztény gyermekek számára karácsonyi ajándékul megveendőt úton útfélen árulni; sött mára’ szülők vagy cselédek által inegvetteket örömmel a’ nép tömeg közepette hon sietve vinni szemléli; hogy így hamvba borúit atyáikról rájok háromlott szent hagyományilag az ünnep méltóságát már kisded magzatjaik’ szivébe emlékűi beiktassák. Hát a’ temérdek kalácshordás, és majd minden ház szegleténél a’ serényen mák őrléssel foglalkozó egyének tettleg is mint tűntetik a’nagy nap következtét ? hogy így a’ várva várt ’s virulandó ünnepet minden házi foglalatosságtól menten, igaz töredelmes lélekkel az Isten imádását, mint teremtmény a’ Teremtőhöz legilledelmesebb ünnepéllyel tellyesithesse."

Karácsonyi bevásárlás az 1850-es években

A női magazinok az 1850-es években évről évre beszámoltak a Karácsony előtti bevásárlások hangulatáról. Ebben az időszakban számos hirdetés is megjelent a magazinokban. A karácsonyi bevásárlás nagyrészt Luca napjával kezdődött ebben az időszakban, de a korabeli magazinokban már a december eleji számokban is megjelentek a karácsonyi hirdetések. 

karacsonyi_reklamhirdetesbudapestihirlap_1858_12_pages102-102-page-001.jpg

Karácsonyi vásárlásra ösztönző hirdetés a Budapesti Hírlap 1858. évfolyamában

A Divatcsarnok 1853. évfolyamában így írt a Karácsony előtti bevásárlásokról: 

Nagy-Karácsony napja itt van! Mindenki sietett a szent ünnepekhez méltó ellátást megszerezni magának, hogy kinek-kinek meglegyen az ő karácsonya. Nagy mértékben árulták a múlt napokban a karácsonyi ajándokokat is. A czukrász-, játék- és könyvárusi bolt-kirakatok szívnek, szemnek és ínynek kedvező s változatos gazdagságban valának láthatók. És, ha utczára léptünk, mindenütt csak azt hallottuk : karácsonyi ajándokot ! karácsonyi ajándokot ! Tegnap és tegnapelőtt az idő megjavulván, az utczák fölötte élénk színt is vőnek magokra. Szülők, ifjak, szeretők örömteli arczczal siettek karácsonyi ajándokokat venni, s az öregek ájtatos léptekkel haladtak a templomok felé.

karacsonyikirakatelottvu1884_1.jpg

Metszet a Vasárnapi Újság 1884. évfolyamának karácsonyi számában

A lap az 1854. évfolyamában részletesen is elemzi a Karácsony előtti bolti kínálatot: 

amitajezuskahozvu1883.jpg

Amit a Jézuska hoz - metszet a Vasárnapi Újság 1871. évfolyamában

A karácsonyi ünnepek küszöbén állunk, újév napja is beköszönt nemsokára, ilyenkor sokan ajándékoznak és sokan várnak ajándékot. Tudják ezt igen jól helybeli kereskedőink , s azért a legczifrább hirdetményekben ajánlják ajándékul alkalmas czikkeiket ; igy például a posztókereskedők finom posztójukat, a divatárusok mindenféle divatos nevekkel ellátott czikkeiket, Lueff illatszereket és sorsjegyeket, Oszvald gummi-felczipőket ajánlanak karácsonyi ajándokul, igy a könyvárusok a legkülönneműbb albumok, szépirodalmi s egyéb könyveket s naptárakat, még pedig illatos naptárakat, melyek egész éven át megtartják jó illatjo- kat kínálnak mások ismét más úton iparkodnak jó gschiifteket csinálni az ünnepekre; — mindezen hirdetések és díszesen fölszerelt kirakatok közt leginkább magára vonta figyelmünket Brunner váczi utczai játékkereskedő raktára , hol a legeredetibb, valóban művészileg készült játékszerek találhatók fel , melyekkel bármely családfő is kedves meglepetést szerezhet hozzátartozóinak. Van is látogatója annyi, hogy szinte ostromolják kereskedését. 

 

a_kicisnyek_orome_1886vu.jpg

Kicsinyek öröme - metszet a Vasárnapi Újság 1886. évi karácsonyi lapszámában

Egy évvel később, 1855-ben elsősorban a Karácsony előtti bevásárlás hangulatát mutatta be a lap:  

Az idén, úgy látszik, nagyon is teljesedésbe megy a magyar közmondás : „Télben esik karácsony.“ Midőn e sorokat írom, a hideg keményen tartja magát, s a hó sűrűén pelyhezik: nem kevés örömére azoknak, kik a szánkázási nemes kedvtöltésben gyönyörködnek.  Szinte jól esik a kandalló mellett üldögélni, s kinézgélni a zordon szabadba, hol egyébiránt a fővárosban minden arra mutat, hogy a karácsony közeledik. A boltok kirakatai , a piaczi állványok , s még a lapok hirdetési rovatai is telvék „karácsonyi ajándékok' ajánlásaival, mindenfelé nagyok a készületek, és nem hiába: mert a legszebb családi ünnepélyek egyike a karácsonyOh mi boldogak, kik családi életnek örvendhetnek! 

karacsonyeste1873vu.jpg

Karácsony este. Metszet a Vasárnapi Újság 1873. évfolyamának karácsonyi számában

Mindezek után kitért arra is, hogy ki hogyan ünnepli a Karácsonyt, kitérve a kilenc hónappal későbbi bő gyermekáldás okaira is. Jópofa az agglegények sorsán kesergő utolsó bekezdés!

A szülék és gyermekek egyiránt édes örömmel néznek a karácsony elé. A gyermek alig várja már lefekvésekor a reggelt, hogy láthassa: mivel jutalmazta meg jóságát a kis Jézus? Férj és nő kölcsönösen sietnek egymást valami karácsonyi ajándékkal meglepni. A szerető szívekre pedig a karácsony még azon hatással is bír, hogy a boldog családi élet ártatlan örömének ily szemlélete egyesülési vágyaik valósulását nem ritkán gyorsítja. És eláruljam-e a fiatal, szende lelkű lánykák titkait, kik karácsony előestéjén szorongó szívvel öntenek forró ólmot hideg vízbe , s a nyert alakzatokból aztán jövendőjükre jósolnak?... Ne zavarjuk a tiszta lelkeket ártatlan kedvtöltésökben; inkább csodáljunk ennyi kedélyt, ennyi költészetet!
Az emberiségnek talán csak egy osztályára nem örömünnep a karácsony: 
Az agglegények mogorva csapatja ez, kiket rideg magányukban semmi tisztább öröm nem lelkesít. Olyanok ők, mint a tél , a nélkül, hogy tavaszuk, vagy nyaruk lett volna. Hanem úgy kell nekik, miért nem szakasztottak, mikor módjokban volt , egy szép rózsaszálat!

holgyfutar.jpg

Karácsonyi apróhirdetés a Hölgyfutár 1857. évfolyamában

Jósika Júlia a Nővilág 1859. évfolyamának karácsonyi számában részletesen bemutatta a hölygeket érdeklő azévi karácsonyi kínálatot, merthogy " jobbat s mulatságosabbat nem tehet, mint boltról boltra járni, ott az ipar legújabb teremtményeiben gyönyörködni, s a kiosztandó karácsonyi s újévi ajándékokat kiválasztani s megvenni."

És hogy mit lehetett kapni? 

Megfoghatlan, mily olcsó áron adatnak most el oly tárgyak, melyeket csinosságuknál fogva, sobkal többre becsülne az ember.  Vettem karpereczeket, elefántcsontból vagy angol fekete tölgyfából igen szépen faragva, melynek párja két frankba kerül; broche-okat skót fából, aczél foglal ványnyal, másfél frankon; szép aczélcsattokat, három frankon; igen csinos legyezőket öt—hat frankon; portemonnaie-ket finom bőrből, aczél vagy bronze kerettel, két, két és fél frankon; bársonyból, selyemmel bélelve öt frankon; mosaik broche-okat három, négy, öt frankon; manchette s inggombokat alluminiumból, melynek párja, azaz két kettős gomb, hetvenöt centimesbe, (körülbelül egy huszas) kerül, stb.

A bundák, muffok, parfülök mellett a keletises szabású otthonkákat és a művirágokat emelte ki a karácsonyi kínálatból, emellett a levélpapírokról, borítékokról és bélyegekről ír az ünnepi kínálat különleges elemeiként.

Karácsony a fővárosban és vidéken

A Nefelejts 1860 januári számában egy érdekes., szeméyles hangnemű élménybeszámoló jelent meg a szerző Karácsonyáról, bemutatva azt is, hogy a korabeli gazdagabb réteg hogyan ünnepelte a Karácsonyt. 

kedvestehetvu1883.jpg

Fenyőfát cipelő kisfiú a Vasárnapi Újság 1883. évfolyamának karácsonyi számában

A karácsonyi ünnepeket bizalmasabb, családias színezetű társas körökben szokta megülni a fővárosi közönség, vagy vadászati kirándulásokra használja fel. Ezen bevett szokásától természetesen az idén sem tért el, és mig polgári, sőt előkelő úri házainknál is a hölgyek szép kezeikkel a gyermekek és nem gyermekek nagy örömére csinos karácson-fákat szereltek föl mindenféle apró csecsebecsékkel, melyek között a család minden tagja talált föl egyegy neki szánt érdekes, néha értékes ajándékot: addig férfiaink,különösen a főbbranguak vadászatokra rándultak ki, és ezen lovagias mulatsággal tölték el az időt. A két ünnepnapon különösen szép verőfényes idő lévén, a főváros utczái is megteltek sétálókkal. Délután a városliget népesedett meg, és volt korcsolyatáncz is, habár csak óvatosan, mert a tó jegét a nap enyhe sugarai meglágyiták.
* Pesten igen szép a karácsony, csak vidámnak nem lehet mondani; a karácson-fákon mindenféle tárgy zöld ágra jut, csak a jó kedv nem. Mi magunk is vidéken töltöttük az ünnepeket, s a helyet válogatva se szemelhettük volna ki jobban. A L— báró háza R.-Csabán példánya lehet a magyar vendégszeretetnek. Annyi szívesség, kellem, élvezet, kedvesség veszi körül a vendéget, hogy egy perczig se csodálja, ha egy napi mulatság három napra húzódik. Gazdagon rakott karácson-fa volt itt minden, az asztalok, a bálterem, az üvegházak, és bizonyára a kebel is, — megrakva azon aranyos gyümölcsökkel, melyeket a jóltöltött órák teremnek. Ha bájakban akartál gyönyörködni, ott voltak a vendégkoszorú hölgyei, pártásan és gyöngyfőkötősen, kifűzött magyar derékkal, vagy pitykés prúszlikban, virulón mint a tavasz, és mosolyogva mint a megelégedés. Ha a szép természet után, melyet benn a hölgykoszorú és kívül a kaméliaházak képviseltek viruló színpompával egy széles hóvidék közepette, concertbe akartad magadat átvarázsoltatni, ez is megvolt: zongorához ült Strausz barátunk, ki méltó magyarra forditott névrokona a hires bécsi Strausznak; nótát láb alá játszani és tánczhoz componálni csak így tudhat valaki, jobban nem; csak egy szerzeményét emlitjlik a „Szadai borgyöngyöket“, pezseghet-e ennél elevenebben csárdás, mely az igazi borgyöngyöktől csak annyiban különbözik, hogy azok a fej be, ezek pedig a lábba mennek. S így váltogatta majd zongora, majd a czigány, s utóvégre már csak azt sajnálta a tánczos nép, hogy rezerva lábai nincsenek. A lakomán, mely a vendégszerető előkelőbb házaknál annyit tesz mint terített asztal reggeltől éjfélig, a szives házi úr családja- s kitünőbb vendégeire, és a távollevő érdemdúsabb ismerősökre áldomáspoharak köszöntettek. Más nap nem volt más nap; kihajnalodott éjjel nélkül, s újra folyt a lankadatlan kedv. És valósult, hogy a lélektől függnek a test erői is. Hogy a költemény lapunk homlokán nem költemény többé főrangúink salonjaiban, ezt bebizonyítva láttuk L. báró ur termeiben is.—A karácsony szép ünnep, ezen született az emberiségnek egy megváltó, és két angyal: hit és remény.

meglepetesvu1886vu.jpg

Metszet a Vasárnapi Újság 1886. évi karácsonyi lapszámában

A Vasárnapi Újság pedig egy miskolci karácsonyról számolt be 1855-ben:

Miskolcsról. Hogy az ünnepek közt karácson a legkedvesebb, arról senki nem kételkedhetik. Még ekkor majdnem minden háznál sütnek kalácsot — pedig ez fődolog ám — húsvétkor azonban már csak imitt amott; pünköstkor pedig vajmi kevesen! — Karácsonkor kapnak a jó kis gyermekek ajándékot a kis Jézuskától, ki őket olly nagyon szereti. —• Karácson éjszakáján szoktak ifjak- és szüzekből, öreg urak- és asszonyságokból álló kedélyes társulatok alakulni, töltvén az időt, ugy a mint lehet, s nyerészkedvén egymáson ártatlanul dióra vagy mogyoróra. — Karácson éjszakáján járnak a Bethlehemesek — mint megannyi ős pásztorok, — gyönyörködtetvén az emberi szemeket bibliai panoramákkal. — Karácson éjszakáján zendül meg még sok jó magyar helyen a czigányok kedves bandája, de nem nótával, hanem szent ének hangjaival a házak ablakai alatt, üdvöt és boldog karácsoni ünneplést kívánva a bentlakóknak. — Hanem a hol czigány banda nincs, ott a hegedűt és czimbalmot csak emberi torok pótolja, zengedezvén különbnél különbféle épületes énekeket Ádámról, Éváról, a paradicsomról, a kigyóról, az ördögről sat.
Az illyen énekesek szinte a karácson éj kedvessé tételének egyik érdekes alkotó részéül lépnek föl. — De nehezen hiszem, hogy mindazon karácson éji énekesek közt, mellyek ezúttal Magyarországon fölléptek, egy egy valaki érdekesebbé tehette volna magát, mint ama tót suhancz, ki Miakolczon karácson éjszakáján több helyen megjelenvén, lelkesen zengedezett s lantja helyett egy kígyó alakú összerovátkolt faeszközzel nyikorogván, e kedves zenét íly épületes dallal kísérte:

miskolcivers1855.jpg

kislanyvu1883.jpg

Karácsonyi hangulatot bemutató metszet a Vasárnapi Újság 1883. évfolyamában

 

Források: 

  • Vasárnapi Újság 19. századi évfolyamai
    Budapesti Hírlap 1850-es évekbeli évfolyamai
  • Hazai és Külföldi Tudósítások 1830-as évekbeli évfolyamai
  • Divarcsarnok 1850-es évekbeli évfolyamai
  • Nővilág 1850-es évekbeli évfolyamai

A kutatást segítette az Arcanum Digitális Tudománytár

A "Bükk kapuja", ahogy az 1850-es és 60-as években látták

2018. december 13. 21:01 - NagyJ

Ma Miskolc egyik legnagyobb vendégforgalmú része Lillafüred és környéke - a 19. század folyamán azonban még éppen az érintetlensége bűvölte el az arra járókat. A Diósgyőri vártól a Lillafüredig tartó útszakasz jelentősen változott a 19. század közepe óta - a legendákkal övezett Molnár-szikla és környéke azonban ma is őriz valamit 19. századi regényességéből. 

A "Bükk kapuja" manapság, avagy kilátás a Molnár-szikláról - forrás: hellomiskolc.blog.hu

1850-es és 60-as években  több élménybeszámoló is megjelent erről a fantasztikusan szép területről - most ezekből válogatunk: a Budapesti Viszhang első évfolyamának Honismertető rovatában jelent meg egy cikk A diósgyőri völgy sziklakapuja címmel, a Katholikus Néplap pedig egy hármori kirándulás élménybeszámolóját tette közzé, a Vasárnapi Ujság pedig 1864-ben jelentetett meg egy cikket a diósgyőri vashámorokról. Most ezekből szemezgetünk. 

 

A Bükk kapuja, ahogy 1856-ban látták

vashamor1864vu.jpg

A Bükk kapuja 1864-ben, ahogy a Vasárnapi Újság bemutatta

Hazánknak magyarság által lakott földén alig van regényesebb, festöibb tájéka, mint a Miskolcz közelében lévő diósgyőri völgy, melyet már irodalmunk derék pályatörője, Kazinczy Ferencz „Magyar tempének“ nevezeti. Borsodmegye erdőkoszorús hegysége a „Bükk“ között, hol tündéri szépségű völgyek, virányok buja tenyészettel, habzó vízesések, s égbemeredö sziklahegyek, félig betakarva vadon erdők árnyaival, ábrándos alakú csepegőköves barlangok, százados hallgatagságban őrizve a természet kifürkészhetetlen titkait, rejlenek; érdekes látványként nyúlik el a diósgyőri hámorok kies völgye, annak főkapuját Diósgyőr képezi régi váromladékáral, mely Nagy Lajos özvegye, Erzsébet és leánya Mária királyné kedves laka, s utóbb Mátyás király mulatóhelye volt. - olvashatjuk a Budapesti Viszhang bevezetőjében. 

A lárványról szóló élménybeszámoló Pályinkás Kovács Mihály boldvai kurátor tollából: 

"Diós-Győrön a völgy összeszorul; a szőlődombokat erdős hegység váltja fel, az átlátszó vizű Szinva patak az ut mellé vonul, egyik kőről a másikra csörögve, zajongva, mintha mulátni akarná az utasokat s azt mondaná a bele nézőnek : A rest tó vize megposhad, ihatatlan, kigyók, békák, vérszopó  adályok tanyájává válik:én minél több fövenyen szűrődöm keresztül,minél több szirtdarab zúzza össze  habjaimat: annál tisztább s az emberek használatára annál alkalmasabb vagyok. 

A Vasárnapi Ujság 1864-ben elsősorban a gyárakat emelte ki a látványból: 

A város körül több gyár van, melyeket rendszerint mind „diós - győrinek" neveznek, bár nem annak határához tartoznak.  A hires diós-győri papírgyár FelsőGyőr és AlsóHámor közt a hegy lábánál fekezik. Készit egy évben mintegy 10 ezer rizma meritett finom és közönséges író-papirost, mely kitűnő minőségénél fogva az egész országban rég közkedvességben áll, e már 1846-ban aiparmükiállitáson ezüst érdempénzzel lőn kitünz tetve.

A Molnár-szikla titkai

 

molnarszikla.jpg

A Molnár-szikla a Budapesti Viszhang idézett számában 1856-ban

"Szinte elmélyedtem ezen gondolatokba, midőn hirtelen tompa zúgás hatott füleimbe. Deszkavágó-malom okozta ezt, melly, nem tudom, az én koporsóm részére dolgozott e épen akkor, vagy a tiedre. A mint a papiros-malom mellett elhaladva, balra kanyarodtunk, egy roppant kőszál bukkant szemeink elé, mintha csak utunkat akarná elzárni. - olvashatjuk a Katholikus Néplapban az élménybeszámolót.  - Kétszerte magasabb lehet a ti tornyotoknál, oldalai rémitően meredekek, s hogy az alatta átutazni szándékozó még inkább elrettenjen, felső oldalán egy nagy repedés nyiladozik, hogy legalább is fele részének millió mázsányi terhével rögtön az útra alászakadjon. ,,Látja-e bátyám uram a szirtcsúcson azt a fakeresztet? kérdé tőlem ifjú kocsisunk; azt egy bátor molnár állította fel oda. Boldogult édes apámtól hallottam, hogy midőn egykor onnan a Tisza mellékéről a jászok vagy kik épülő templomjokhoz vasért jöttek a Hámorba, nem mertek e szírt alatt átmenni, hanem rudat forditva, üresen tértek vissza szekereikkel."

A szikla meséjét a Budapesti Viszhang így írta le: 

A rege aranyajku tündére igy mesél e sziklakapunak égbenyuló, kopasz és keresztes feje felől:

„Volt egyszer egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát, arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához.
S mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői vágyva lesték az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi biró leányát vévé nőül. Hajh de az öreg molnár csakhamar észrevette, hogy Mariska mást szivel, s öt csak színből bizelgi körül. A féltés kinja majdnem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmikép nem tudott nyomába jönni annak: vajjon kiért lángol az ö gyönyörű Mariskája? leskelödéshez folyamodott Moloárunk malma egy meredek kőszikla alatt döbörgött, úgy hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be s alá lehetett látni Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár, azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba, elbucsuzék félten menyecskéjétől; de a helyett, hogy Diósgyőrbe ment volna, a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vajjon gyanítja alapos e vagy nem ? Alig telt el egy óranegyed, s a feszült figyelemmel leskelödő öreg molnár egy, felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viselő hetyke paraszt legényt vesz észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja.
A mint erre a bokrétás barna legény besurrant, az öreg molnár, mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: „így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!“ az alatta tátongó mélységbe rohant, mi tüstént iszonyú halálát okozá. Azon helyre, honnét a molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak —gyászos emlékéül e szomorú esetnek.“

Szólj hozzá!

Gőzhajóval a Dunán - élménybeszámoló 1834-ből

2018. november 17. 15:57 - NagyJ

A dunai gőzhajózás története 1813-ig nyúlik vissza, amikor a bécsi udvar királyi rendeletben szabadalmat ígért annak, aki először készít gőzhajót a Habsburg Birodalomban. Egy pécsi polgár, Bernhard Antal 1817-ben készítette el az első dunai gőzhajót, a Carolinát, amely az első próbaútját 1817. március 21-én tette meg, második próbaútján egy 488 mázsás rakományú dereglyét vontatva felfelé 3,4 km/óra, lefelé 17 km/óra sebességet ért el a Dunán. 1817. májusában az érdeklődők már Bécsben is megcsodálhatták a hajót, amelyet aztán elsősorban a folyó déli szakaszán, illetve Pest-Budán használhattak az érdeklődők. 

A Carolina, a Duna első gőzhajója. Forrás: Wikipédia

 1831-ben útjára kelt az I. Ferencz nevű hajó, s 1832-ben a Dunai Gőzhajózási Egyesület két új gőzhajó elkészítését jelentette be, amelynek célja, hogy

"a’ hajózást a’ hatalmas Duna-folyamon, mely jobbadán az austriai császári ’s magyar királyi tartományokon halad keresztül , gyorsabb és biztos szállítás-móddal életbe is hozza."

A Jelenkor című lap hasábjain megjelent közleményben az egyesület tagjai kiemelik, hogy sokan kétségekkel fogadták a Dunán a gőzhajókat, mondván, hogy a gőzhajózás nem a Dunára való, illetve nem rentábilis üzletileg, azonban már cáfolni tudták ezeket az állításokat: 

"Az l830dik esztendőben készült „I.Ferencz“ nevű gőzhajó 1831ben kezdé rendes pályáját el. Utazási jövedelme nem csak az úti költségeket téríté meg, hanem mind a’ mellett, hogy a’ görcskórság szerencsétlen idejében huzamos vesztegléssel munkát* lanul hevert, az Igazgatóság’ több ágú kiadásait is visszapótlá,belőle fizettettek ki a’ részvényesek kamatpénzei, ’s végre még egy kis maradék-rész a’ tartalék-tőkéhez (reserve- fond) is tétetett."

Az I. Ferenc gőzhajó korabeli rajzon.

A két új hajó a Duna, illetve a Pannonia volt, ez utóbbi 36 lóerős és 163 tonnás, s a Pest és Pozsony közötti szakaszra tervezték. 

A Társalkodó 1834. évfolyamában jelent meg Tóth Lőrincz tollából egy élménybeszámoló Utazás Pannonia gőzhajón címmel, amelynek célja részben a gőzhajón való közlekedés népszerűsítése volt. 

"A’ gőzhajó, mellyet még tíz év előtt partlakosaink, mint ritka jelenést ’s bámulatos tündérmüvet tolongva bámultak, most már nem annyi csudálkozást, de jóval több érdeket gerjeszt honunkban, mint előbb. Midőn eddig csak első Ferencz metszé szőke Dunánk’ habjait egész magyar hon’ hosszában, most már három gőzhajó röpül azok fölött..." - írta. 

A hajó Pestről ment Pozsonyba, a szerző pedig szakaszról szakaszra beszámolt az elé táruló látványról. Néhány "élménypont", amely a mai hajós kirándulásokon is megérinti a vendégeket: 

Visegrád

A Duna Visegrádnál az 1840-es években. Forrás: Sulinet.hu

"Elhaladva a’ soktornyu szent Endre mellett, a’ visegrádi és marosi hegyek közé értünk, e’ romános szép helyekre, hol a’ legtompább lélek is érzésre ébredez, ’s a’ legsilányabb képzelő erő is termékennyé lesz. A’ külföldi utas, bár lelke honi érdekektől nem gerjedez, meglepetve áll a’ vidék’ nagyszerű szépségitől, ’s kénytelen tiszteletet érezni ez ősz romok alatt; mennyivel inkább egy érző hazafi, kinek lelkében föltűnnek itt az ősz századok’ tarka történetei ’s regéi; keble emelkedik, szemében bej- érzése’ harmatja ragyog, ’s nem akarva is Vörösmarty’ lelkesülésébe általmenve így kiált-fel:  Ősi dicsőségünk! hol késel az éji homályban? "

Esztergom

Ma már elképzelni sem tudjuk, milyen lehetett a bazilika nélkül Esztergom látképe, a sokezer turista, aki évről évre ellátogat ide, a pompás látványban gyönyörködhet. 1834-ben azonban nem volt ez így, a szerző meglehetősen komor képet fest a vár akkori állapotáról.  

parkany_korzo_c1840.jpg

Esztergom látképe a bazilika építése előtt Párkányból, az 1840-es években

 

"A’ kellemesen zöldelő hegyek közt, folyvást változó szebbnél-szebb panorámai látványokban gyönyörködve, Esztergám alá érkezőnk, mellynek várában most pusztán, mint dúlt hangyaboly, ’s rom-alakot mutatva áll a’ szent templom, mellynek építése a’ boldogult Prímás’ halála óta félben szakadt. Hol jókedvű, hangyákként pezsgő, munkások nem kevésbé jártak keltek, mint valaha Didó’ városában , most csak egyes őrt vagy kiváncsi utast látni ott."

Esztergomtól Komáromig

20170804_093710.jpg

A Duna látványa ma Karváról. Saját fotó.

Balról maradnak az esztergami hegyek’ lánczai; szóin, s veres-márványtörések ’s faragások, mellyekről az itt következő faluk’ sora, Nyergesujfalu, Piszke, Süttő , Duna-Almás hires; a’ neszmélyi lelkes bortermő hegyek, különösen a’ Paphegy és Meleges;  — beljebb látszik Tata, kettős tornyával, ’s a’ vértesi erdők; — O-Szőny mezőváros’ partjain még ma is vehetni észre a’ régi római épületek’ maradványit "s itt ott szoba-czifrázatok’ nyomait is. — Itt a' régipénz-gyűjtők szép sikerrel kereskedhetnek. — A’ jobbról eső part, Párkánytól kezdve sik, ’s csak beljebb látszanak a’ Barssal és Nyitrával határos dombok, elhintett faluk’ tornyaival. A’ parton fekszik Karva, kedves emlékezetim’ mulatóhelye, ’s közel hozzá Mocs; följebb Duna-Radvány ’s a’ törökökkeli kötésről nevezetes Zsitvatorok, vagy Zsitvatő..."

Komárom vára

Ma már kevéssé van benne a magyarországi köztudatban, hogy Komárom történelmi központja a Duna északi oldalán található, sőt, azt is kevesen tudják sajnos, hogy a komáromi vár maga is a folyó északi odllaán terült el, s csak a 19. száztad folymaán építették ki a ma is ismert erődrendszert a folyó két oldalán. 1834-ben így látta a várost a gőzhajóval érkező: 

"Örömmel felelgeték utitársaim’ kiváncsi kérdéseire, kiknek egy része előtt illy síkon fekvő vár egészen uj jelenet volt; de mit többször, azt itt is kelle tapasztalnom. Ök hallván a’ komáromi szűzről, azt gondolják, hogy itt valóban egy szűznek óriási képe látható, melly nagyságára legalább is a’ rhodusi colosszal vetélkedik, ’s igen nagy képzeleteket csinálnak magoknak e’ felől; de épen úgy csalatkoznak, mint igen sok más ember, kik élő szüzekről
magoknak, isten tudja, mit képzelnek."

A kőszűz ma. Fotó: Indafotó

"A’ komáromi vár’ szüze egy igen szerény, elrejtezett, szembe nem szökő szűz, ’s ebben dicséretes példát ad sok-sok élő szűznek. Igaz, hogy különös bájakkal ’s ifjú kellemekkel nem büszkélkedhetik , mert csak egy durva, simítatlan ’s műveletlen kődarab, ’s e’ mellett nem is mai gyermek ; és épen ez lehet oka, hogy annyira szerény és visszavonult, mert mint a’ világban sokszor, igen sokszor láthatni, a’ szerénység ’s a’ szépség gyakran inversa ratioban vannak egymással."

koszuz.jpg

A komáromi kőszűzről szóló rigmus a Borsszem Jankó 1893.évfolyamában

A várost és a várat részletesen is bemutatja a szerző: 

"Körültem álló utitársim’ unszoló kérelmére, mennyire tőlem kitelt, megismertetem velök a’ komáromi várat. Épült ez a’ várostól mintegy 1000 lépésnyire, a’ győri Duna, ’s a’ Duna’ kisebb ágával egyesült Vág’ szögletében, Csallóköz sziget’ déli végén, ’s áll két részből, úgymint a’ régi vagy belső várból, mellynek történeti érdekét feszegetni itt nem czélom , ’s az uj várból, melly csínjára ’s nagyságára nézve amazt sokkal felülhaladja. Eros bástyák ’s mély és széles árkok kerítik mind kettőt , mellyek e’ várat, két Duna közti fekvésében szinte bévehetlenné teszik ’s eddigi szűz állapotjában megtartották, ’s mellyeken több kapu ’s a’ város’ piacza felől egy lánczos felvonó hid vezet-bé, mellynek látása a’ fölötte álló őrtoronnyal lovagkorba varázsolja az embert. — Ékei a’ külső vagyis uj várnak, annak szép, tiszta, nagy téré, a’ félholdként kanyarodó nagy és népes kaszárnya, melly nyájasan környezi a’ négyszegű, tiszta és massiv tiszt-lakot (Pavillon, vagy mint a’ városi köznéptől neveztetni hallám, Babilon), mellyben a’ kormányzó generál most báró Bakonyi’ szállása van, ’s a’ föls. udvar’ számára is illő szobák tartatnak készen. — Épen sziget’ szögletében esik az ó, vagy városra nézve belső vár, melly előbb omladékos, régi épületekkel ronda, most olly csínnal ’s nagy gonddal épült újra, hogy az egésznek nem méltatlan alkotórészét teszi.
— Ugyan a’ mostani kormány’ csín és tisztaság-szeretetének lehet köszönni, hogy a’ vár’ környéke árnyas fákkal beültetve, ’s a’ legdiszesben elintézve mind az egésznek kellemes élénk tekintetet ad, mind a’ városi lakóknak szép és tágas sétahelyül szolgál."

komarom_metszet_vu1867.jpg

A komáromi vár a 19. század második felében. Forrás: Vasárnapi Újság

 

TIPP: Manapság többféle dunai hajós kirándulásra is lehetőség van. Rövidebb, tematikus hajós kirándulásokat kínál időről időre a Dunamente TDM. A Naplemente a Dunán program iránt 2018-ban is hatalmas volt az érdeklődés.

A 2019-es programokról a https://www.facebook.com/dunamente/ Facebook oldalon vagy a www.visitdanube.eu weboldalon lehet tájékozódni. 

A cikkhez felhasznált 19. századi lapok:

  • - Vasárnapi Újság 
  • - Társalkodó
  • - Borsszem Jankó
  • - Jelenkor
Szólj hozzá!

Színes cseppkövek, csodás felfedezések és egy különleges esküvő

2018. november 16. 23:18 - NagyJ

Képek a lillafüredi Szent István-barlang történetéből

105 évvel ezelőtt, 1913-ban indult el a lillafüredi Szent István-barlang feltárása, amelyet végül 1931-ben adtak át a nagyközönségnek. A barlangot azóta túlzás nélkül milliók látták, volt olyan időszak az 1980-as években, amikor éves szinten több mint 180.000 vendéget fogadott. A lillafüredi barlangokról már a feltárásuk idején, jóval a megnyitás előtt azt jósolták, hogy "Európa cseppkőbarlangjai között a lillafüredi cseppkőbarlangoké lesz a pálma. Látványosság és terjedelem szempontjából, a a Palota-szálló és környéke alatt elterülő és szétágazó cseppkőbarlang világcsodát jelent és világértéket reprezentál" - ahogy a Budapesti Hírlap 1929. évfolyamában méltatták.  A barlang történetének nyomába indultunk - utazás a múltba és a mélybe.  

img_6849.jpg

Cseppkövek a Szent István-cseppkőbarlangban. Fotó: BNPI Archívum. 

Lillafüred részben a barlangnak köszönheti gyógyhelyi minősítését - az itt található Fekete-teremben ma is légzésterápiás kezeléseket folytatnak. A gyógyhatását annak köszönheti, hogy a barlangi levegő mikrobiológiai szempontból csaknem steril, azaz por-, csíra-, és orvosi szempontból allergénmentes közeg. Ehhez hozzájárul az állandó, 10°C körüli hőmérséklet, a közel 100%-os páratartalom és egyéb klimatikus tényezők, és nem utolsósorban a barlangi környezet idegrendszerre gyakorolt kedvező hatása.

A barlang felfedezése

barlang1931bejarat_1.jpg

Forrás: Természet című magazin, 1931. 

A barlang első bejárásáról így írt Kadić Ottokár, aki 1913-ban elsőként kezdte meg a termek feltárását a Természet című magazin 1931. évfolyamában: 

"A barlang első bejárása és kutatása, régebbi feljegyzéseim szerint, a következőképen történt:

A barlangnak bokrokkal borított hosszúkás kerek nyílásán bebújva, függőlegesen négy méternyi mélységre egy kiálló keskeny párkányra bocsátkoztunk, majd erről még három ” méterrel lejjebb ereszkedtünk az Előcsarnok-ba. Ennek legmélyebb pontjához érve, északra vakon végződő, lefelé haladó üregbe, az Oldalsó odúba, nyugatra pedig a nyolc méternyi mély Lejárón kötélhágcsón lemászva, olyan helyre jutottunk, ahol a barlang újból elágazik. Délnyugatra igen keskeny, hosszú, magas és mély hasadékra, az Oldalsó hasadékra akadtunk, amelyen harántolva végigmásztunk. A hasadék végén két lyuk jobbra és balra a mélységbe vezet; ezeket első bemászásunk alkalmával nem tudtuk elérni. A Lejáró aljához visszamászva, a második ágban, egy északnyugatra húzódó keskeny Folyosón végighaladva, hatalmas, esarnokszerű üregbe értünk, amelyet Kupolás csarnoknak neveztem el. Innen nem jutottunk tovább ; a csarnok alját barlangi agyag borítja s így még sejteni sem lehetett, hogy a barlangnak folytatása van. A barlangot még aznap felmértem, elkészítettem alaprajzát és hosszmetszetét, azután pedig egyik jelentésemben, tekintettel arra, hogy a Szent István-lápa oldalában nyílik, Szent István-barlang néven röviden ismertettem."

img_6853.jpg

A páratlan szépségű cseppköveket ma is megcsodálhatjuk. Fotó: BNPI Archívum.

 Az 1920-as évek második felében az Erdőkincstár munkatársai feltérképezték a barlangot Révay Ferenc vezetésével, azonban a vendégek számára csak a Palotaszálló átadásához kapcsolódva tették bemutathatóvá.

A barlangátadás

A Turistaság és Alpinizmus című folyóirat 1931. évi 9. számában mutatta be azt a hatalmas munkát, ami hozzájárult ahhoz, hogy 1931. augusztus 20-án átadásra kerülhessen a barlang: 

"...a Szent István-barlangnak a nagyközönség számára való hozzáférhetővé tételére csak az ezidei július 11.-én került sor, amikor is a feltárási munkálatokirányításával Dr. Kadic Ottokár c. egyet, tanárt, főgeológust, a tehnikai feladatok megoldásával Révay Ferenc főerdőmérnököt bízta meg az erdőkincstár. A feltárási munkálatok augusztus 19-ig tartottak. Mintegy hatvan főnyi munkássereg dolgozott éjjel-nappal a barlangban s a munkálatok folyamán több mint 86 tehervagónnyi anyag és kőtörmelék került ki a barlangból. A megfeszített munka eredményei: az egyes termeket összekötő szűk, alacsony, sáros folyosóknak kibővítése és ott, ahol szükségesnek mutatkozott, új átjárók robbantása, betonlépcsők és tölgyfakorlátok készítése és a villanyvilágítás bevezetése. A lámpák és fényszórók beszerelése jól sikerült s az új lépcsők elhelyezése is oly célszerű, hogy a barlangnak megtekintése ma már kényelmes és fáradságnélküli."

pestihirlapnaptara1932.jpg

Forrás: Pesti Hírlap Nagy Naptára 1932.  

Néhány nappal az átadó előtt a Magyarság című lap újságírója így számolt be az előkészületekről: 

Alig 400 méterre a lillafüredi Palota-szállótól, közvetlenül az autóul mellett szépen kiépített tárna halad a hegy gyomra felé. Ez a tárna a Szent István napján avatásra kerülő Szent István barlang bejárata. Az  utóbbi hetekben szokatlan élénkség ragadja meg az arrajárók figyelmét. Az úttest mellett  elhúzódó sínpáron teherkocsik állanak, üres  gyomruk mohón nyeli azt a rengeteg agyagot, követ, melyet a kubikusok serény raja  hord ki éjjel-nappal a barlangból. A barlang  szájánál, a pesti utcákról jól ismert kompresszoros  fúrógép csap pokoli lármát.
A nagy sürgés-forgásban csak egy ember  nyugodt, a feltárás vezetője, Kadic Ottokár  dr. főgeológus, egyetemi tanár. Senki se  hinné, hogy a sáros, egybeszabott, durvaszövetü ruha a magyar barlangkutatás alapítóját rejti. Kérésünkre, szives örömmel, személyesen  mutatja be a feltárás alatt álló barlangot az  ősz tudós. Egybeszabott ruhát húznak ránk, karbidlámpákat kapunk s már indulunk is."

 

Csodás termek, csodás fények

img_6857.jpg

Ma már ledes izzók világítják meg a cseppköveket. Fotó: BNPI Archívum

1933-ban már a barlang további termeinek felfedezéséről és a látogatói program bővítéséről számoltak be a lapok - többek között a Magyarság 1933. májusi számában: 

"... tovább folytatta a főerdőmérnök a munkát s egy hosszú, kanyargós, alacsony folyosót fedezett fel, mely egy kisebb cseppkőterembe torkolott. Ez a kisterem már maga is különösen szép. Alakja lefelé szűkülő tölcséralak s alján többméter mélységű, kristálytiszta tó csillog. Itt azonban nem állt meg munkájában Révay főerdőmérnök, hanem tovább kutatott s fáradozásainak meg is lett az eredménye. A kis tavas teremtől nem messze ugyanis egy olyan hatalmas és cseppkövekben olyannyira gazdag termet fedezett fel, amely az aggteleki barlang egyes részeivel is vetekszik. Egy csapásra ez lett a Szent István-barlang legszebb része. A stalaktitoknak és stalagnitoknak százszinü, teljesen érintetlen példányai egész oszlopsorokat alkotnak a teremben. Kék, sárga, barna, lila, fehér, aranyszin, zöld, szürke és fekete cseppköoszlopok ragyognak a reflektorok fényében s aki belép ide, azt se tudja, hová nézzen, annyi a látnivaló. Az oszlopokon kívül a legbizarrabb cseppkőképződmények teszik megcsodálnivalóvá a nagytermet. Szakáll-, függöny-, fiirtformáju hatalmas cseppkőalakzalok függenek a széditően magas boltozatról alá mindenféle szinben, szinte kápráztatják a szemet. A kutatást azonban a nagytermen túl is folytatták s kelet felé hosszú, szeszélyesen haladó folyosót fedeztek fel.

A nagyterem felfedezése azonban csak félmunka lett volna világítás és kényelmes utak nélkül. Épp ezért már az újonnan felfedezettrészeket is felszerelték villanyvilágítással (ami az aggteleki barlangban oly annyira hiányzik), színes izzólámpák és reflektorok ontják a cseppkőcsodákra a fényt."

A barlanglátogatás, mint üzlet

 A Palotaszálló, mint luxusberuházás költségei és a későbbi megtérülés lehetőségei folyamatosan foglalkoztatták az akkori közéltetet, ezért már az első időszakban is folyamatos kérdés volt a Lillafüreden feltárt barlangok üzleti megtérülése.

Különösen fontos kérdés volt ez, hiszen alig pár évvel korábban még komoly fúrások voltak Lillafüreden, melegvizes forrást keresve. Éppen ezért már a barlangok megnyitása előtt foglalkozott a sajtó a pénzügyi megtérülés kérdésével is. 1931-ben a Magyarság című lapban olvashatjuk: 

"A feltárás költségeit a miskolci Erdőigazgatóság uj igazgatója, Нерке Artur erdőfőtanácsos teremtette elő. Az Annabarlang forgalmát tekintetbe véve, bízvást remélhető, bogy ez a barlang egy éven belül visszafizeti a befektetett tökét s azontúl sok  ezerpengős évi jövedelmet biztosit a kincstárnak. Sok függ a helyes, célszerű propagandától. Szép kivitelű, olcsó, fényképekkel, térképekkel s részletes leírással ellátott kalauzon dolgozik Kadic Ottokár. Megfelelő propagandával nagy forgalmat lehet biztosítani, ha nem is érjük el az „Adelsbergi“ barlang évi forgalmát (500.000 ember) annak 4—5 százalékára számíthat a Szent István barlang is.

A megtérülés iránti érdeklődést tovább fokozták a Palotaszálló működtetésének pénzügyi problémái, amivel kapcsolatban Lillafüred folyamatosan a sajtó kereszttüzében volt. 

palotaszallo1931.png

Forrás: Esti Kurir 1931. szeptember 20. 

Az átadás után egy évvel azonban a Turistaság és Alpinizmus már a barlang jövedelmezőségéről írt: 


"A
lillafüredi Szentistván cseppkőbarlang a válságos gazdasági viszonyok ellenére is jövedelmezőnek bizonyult. A gyönyörű, mintaszerűen feltárt barlangot és az ugyancsak lillafüredi Anna-barlangot nagyszámú közönség látogatja állandóan.

A barlang a következő években is a figyelem középpontjában volt, a két lillafüredi barlangot hozták fel példának az egyre sürgetőbbé váló aggteleki fejlesztések esetében - többször kiemelve az idegenforgalmi barlangok működtetésének üzleti megtérülését. Ahogy alig három évvel az átadó után a 8 Órai Ujságban olvashatjuk: 

"Nálunk a lillafüredi Szent István- és Anna-barlangok példája mutatja, hogy még a kisebb barlangok is gyümölcsöző üzleti vállalkozások lehetnek. A Szent István-barlangba eddig  26.500 pengőt fektettek be, két év alatt 11.000 látogatója volt és így a befektetett tőke máris megtérült."

Esküvő a barlangban

A barlang különleges eseményeknek is otthont adott. 1934-ben pl. a Pesti Napló számolt be vitéz Hontai (Hovorka) István műegyetemi hallgató és Bodgál Irén (Miskolc) esküvőjéről, az első ilyen rendezvényről a barlangban: 

eskuvoabarlangbanpestinaplo1934.jpg

Forrás:  Pesti Napló 1934. június 19. 

"A villanyvilágítással és egyéb »komfort«-tal ellátott Szent István cseppkőbarlang előtt autósor áll, motorbiciklik sorakoznak és az első pillanatra szembetűnő mosoly bujkál a »barlangi tündér« rúzsozott ajakán, amidőn megkérdezi: »Talán az esküvőre? mert ebben az esetben ötvenszázalékos kedvezményre jogosult, ha a meghívottak sorában szerepel a neve.« [...] Villannyal megvilágított műúton lenyűgözően szép cseppkőalakulatok között és alatt visz az utunk a »templomhajó«-ba, ahol már együtt van a násznép. [...]  Gyönyörű cseppkőoltár előtt, a kivételesen szép »templomhajó«-ban majdnem hogy megszólaló cseppkőorgonával a háttérben karonfogva áll a fiatal pár, mögöttük a násznép és a meghívottak; előttük a pap... 

A barlangi esküvő után a helyszínválasztásról így nyilatkozott az ifjú pár:  

"— Hogy miért esküdtünk a barlangban, — mondja a fiatal férj — azért, mert ebben a barlangban szerettem meg a feleségemet. Meg aztán — folytatja — barlangokhoz fűződnek legszebb emlékeim.. . és a barlangokban kísértett ezer veszély és menekültem meg sokszor csodálatos módon. Adósa vagyok a barlangoknak, szent helynek tartom őket, melyekben Isten jelen van. És a barlangnak köszönhetem a feleségemet.. .
— És én meg az uramat, — fejezi be az interjút az újdonsült menyecske."

 

A barlan egész évben ma is látogatható. Nyitva tartás, online jegyvásárlás a BNPI honlapján: https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/szent-istvan-barlang 

 Cikkünk forrásai: 

  • 8 Órai Ujság 1934. évfolyam
  • Pesti Hírlap Nagy Naptára 1931-1935. évfolyamok
  • Pesti Napló 1930-as évekbeli lapszámai
  • Természet c. magazin 1931.
  • Turistaság és Alpinizmus c. lap 1930-as évekbeli lapszámai
  • Magyarság c. lap 1930-as évekbeli számai
  • Budapesti Hírlap 1920-as és 1930-as évekbeli évfolyamai
  • Esti Kurir 1930-as évekbeli lapszámai

A mai fotók forrása a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság fotóarchívuma, köszönet érte a BNPI munkatársainak. 

1 komment

Lillafüred - egy legenda születése

2018. október 21. 21:00 - NagyJ

A Palotaszálló 1930-ban történt átadásához kapcsolódva számos cikk és élménybeszámoló jelent meg Lillafüredről és Lillafüred környékéről 1929 végétől egészen a 30-as évek közepéig. "Megdönthetetlen tény, hogy Európa egyik legszebb pontján, Európa egyik legszebb üdülőhelye Lillafüred, a magyar Svájc." - olvasható Az Est Hármaskönyve 1929-es évfolyamában. A misztikus, mesébe illő tájban a Palotaszálló csak az egyik látványosság volt, gondosan odafigyeltek a szálló megálmodói arra is, hogy Lillafüred több napos programot kínáljon az oda érkezőknek. A korabeli magazinokat olvasgatva nemcsak az egykori szolgáltatások sokszínűségén ámulunk el, hanem sokszor azon is, milyen profi turisztikai marketingtevékenységet végeztek elődeink. 

palotaszallo-turistaklapja.png

Fotó: Turisták Lapja 1930. 

 

Az Anna-barlang

Lillafüred kínálatából talán a legkonstransabb látnivalót az Anna-barlang nyújtja, hiszen a barlangot már Petőfi Sándor is felkereste, azaz a 19. század első felében már túrákat, kirándulásokat szerveztek az érdeklődőknek a barlang megtekintésére.

img_6940.jpg

Az Anna-barlang ma. Fotó: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Ennek köszönhető, hogy a barlang az egyik kiemelt témájává vált a programokat felsorakoztató leírásoknak. A színes megvilágítású termet emeli ki A Turisták Lapja 1930. évfolyam 4. számában: 

A szálló alatt rejtőző tufacseppkőbarlang is Lillafüred speciális látnivalói közé tartozik. Érdekességeivel, apró termeivel, le-fel vezető tiszta lépcsősoraival, gyökerekből való fantasztikus alakzataival, színesfényű villamosvilágításával jó félórai gyönyörűséget szerez a benne járónak. Persze ez is az ú. n. vasárnapi kirándulók számára készült s a mesterséges kulisszagrották benyomásait teszi, de azért szép és tudósok megállapítása szerint is ritka látványosság!

Az 1929. évi Az Est Hármaskönyvében részletesen is olvashatunk a barlang kínálatáról:  

A világ egyetlen tufacseppkő-barlangja Lillafüred páratlan nagy kincse. A nem régiben itt járt külföldi barlangkutatók is csodálkozva állottak meg Lillafüred híres Anna-barlangjában. Költséget nem kímélve tárták fel ezt a tündéri helyet, amely közvetlenül a Palota-szálló előtt húzódik el jó nagy darabon. E tájék őskori rengetegeivel katasztrófa tö rténhetett. Vulkanikus kitörés következtében forró víz alá kerültek az ősrengetegek és alásüllyedtek. Az őserdők fái, levelei csodálatos módon megtartották formáikat és most a föld alatt kápráztatják el a barlang látogatóját csodálatos szépségekkel.
Villanyvilágítás fogadja a kíváncsit a barlang kapujában. Hosszú folyosón keresztül haladva a barlang előtermébe, a hallba jutunk és aztán mesterséges, mintás cementlépcsőkön fel és le haladva járjuk a barlangot. A tufacseppkő csodálatos alakzatait színes villanykörték világítják meg. Benézünk az északifény barlangjába, megcsodáljuk Szent Péter hálóját, a Jézus-szíve-barlangot, amelynek természetes oltárképe egy hatalmas szív, rajta a vércsöppel, megnézzük a kórust az orgonával, a szentélyt, amelyet Zadrcivecz István püspök szentelt fel 1926 szeptember 12-én. Megállít bennünket a dohányszárító csodálatosan hű dohánylevélköteg alakzataival. Ismeretlen helyről fakadt és ismeretlen hely felé iparkodó tükörtiszta forrás csobog a barlangon keresztül.

Függőkertek, parkok, golfpálya és síparadicsom

Lillafüred kiépítésének elsődleges célja az volt, hogy a Bükk kínálata pótolja a Trianon miatt elveszített Magas Tátra üdülőterületeit. Éppen ezért épült a kor legmagasabb követelményeinek is megfelelő luxusszálloda, amely egyaránt kiszolgálta a leggazdagabb és a legszegényebb rétegeket is. 

Három éven keresztül verte fel itt a csöndet az emberi kéz munkájának a hangja, ezen a 42.000 kataszteriális hold kiterjedésű, kincstári erdőbirtokon, amelyről eltüntette a kisajátíott viskókat, az elhanyagolt telep rozoga épületeit, a járhatatlan utakat és helyükbe pompázó, modern üdülőhelyet varázsolt.
Lillafüred minden igényt kielégítő berendezkedése bámutazra ragadja a látogatót, aki nem is sejti, hogy ez az erdőbirtok a nagyarányú munkára mennyi kő -, pala -, mész -, fa -, tégla - és egyéb nyersanyagot szolgáltatott. Naponta átlag 750 munkás dolgozott itt három esztendőn át és most ott áll a völgyből kimagasló "Őatlota"- szálló Hóllós Mátyás király várkastély építkezésének stílusában, tornyával, hétszeres terraszával, erkélyes, loggiás emeleteivel és mosolygón kitáruló parkjával. - olvashatjuk a Pesti Hírlap Naptárában 1930-ban. 

Ahhoz, hogy az állami beruházás megtérüljön, az ide érkező vendégek számára olyan szolgáltatásokat kellett tudni nyújtani, amely szogláltatásaival le tudta körözni Európa bármely hasonló üdülőtelepülését.

hamroritoharmaskonyv.jpg

Fotó: Az Est Hármaskönyve 1929. 

Ebben a Hámori-tó páratlan szépsége és a tóra építő szolgáltatások sora, valamint az ekkor kialakított Függőkertek nyújtották az alapélményt, ahogy arról A Turisták Lapjában olvashatunk: 

A másfélkilométer hosszú, gyönyörű hegykoszorúba ékelt mély tó csonkaországunk legnagyobb hegyi tava. Ennek kedvéért emelték a luxus szállót is ide. Annyi élvezetet kínál a partjain sétálók, a csónakázók s a közeljövőben esetleg fürdőzők számára, hogy érdemes volt e gigászi keretet szabni köréje. A tó partjáról bontakozik ki a szálló igazi szépsége. Az északi fallal szemben látni a függőkertes bástyasorokat, melyek lépcsőzetes sora emeli ki a szálló monumentálitását. Az előterepen az építész meghagyta a valamikor ezer évekkel ezelőtt beomlott hatalmas barlang sziklafalait s a várszerű csipkézéssel kiépült függőkertek sétányai szinte hozzásimulnak a megmaradt sziklák mohos oldalaihoz. A tóból lefutó, zuhatagos patak felett hidacskák ívelnek át, s itt-ott az örvénylő vizek köbevésett munkája tárul elénk a tufafalak sokezeréves csodáiról mesélve.

A kínálatot azonban számos új szolgáltatással bővítették. A cél az volt, hogy Lillafüred a téli sportok közpotja legyen, éppen ezért sí- ésródlipályát alakítottak ki, a Hámori-tavon pedig télen korcsonyapálya várta a vendégeket.  A Pesti Hírlap Naptára szerint: 

Bükk-turisztikán kívül azonban a nyári sport és testedzés legkülönbözőbb módjai kínálkoznak Lillafüred nyaralói számára. Lehet itt úszni, csónakázni, napijegyekkel rákászni, valamint sebes- és szivárványpiszutrángot halászni a Szinva-patakban, vadászni a bükkerdőkben. Kellemes sportélet kínálkozik a teniszpályákon és a Hollós-tetőn elkészült golfpályán. Kiváló utakat találhatunk itt a motorsport részére. Hegyi gépkocsiversenyek zajlanak majd le itt a jövőben és a cement-macadam utat kiépítik Egerig.

A golfpályáról Az Est Hármaskönyve kiemelte: "Amott a Hollóstetőn a világ legmagasabb és legszebb golf gályája. Az itt járt kényes ízlésű amerikaiak is m egcsodálták ezt a golfpályát."

a_szinva_vizeses_telen-turistalkapja1930.jpg

Fotó: Turisták Lapja 1930. 

Aki manapság megfordul Lillafüreden, tudja, hogy a legnagyobb gondot a parkolás jelenti. Így volt ez akkor is. A Pesti Hírlap Naptára beszámol arról, hogy a nyári időszakban akár napi 400 autó is megfordulhat a területen, éppen ezért "úrvezetők számára pálya és gépkocsiszín készül közel a Palota-szállóhoz".

A híres / hírhedt lillafüredi fúró

Elhagyjuk a Szinva kis kiabáló vízesését. Morajló, mély zaj hallatszik. Itt dolgozik a szomszédságban a fúrógép, amelynek fúrója hétszáz méter mélyen jár már. Több mint egy éve folyik a fúrás, hogy hatvan-hetven fokos forró vízre leljenek, amely majd aztán ellátja a strandfürdőt és fűti a szállót is. - olvashatjuk Az Est Hármaskönyvében 1929-ben. 

Lillafüred kínálata akkor vált volna teljessé, ha meleg vizet találtak volna a területen. A hajdúszoboszlói vizet is megtaláló Pávai Vajna Ferencet bízták meg a fúrások irányításával. A munkálatok 1926-1930 között folyamatosak voltak, azonban meleg vizet nem találtak. A fúró a 30-as évek elején azonban önálló látványosság volt, mindenki látni szerette volna. 

No és a híres illafüredi-fúró! Társaim reggel proponálták, hogy először a fúrót nézzük meg, de elodáztam ezt azzal, hogy az nem látnivaló, azaz ott egy deszkaalkotmánynál egyebet úgysem láthatnak. De igen a begyükben lehetett, mert egyik-másik az út későbbi részén is folyton emlegette a fúrót. - olvashatjuk az élménybeszámolót az 1930. évi Turisták Lapja hasábjain, amely később így folytatódik: "Majd egyszerre csak ott álltunk a nevezetes fúrónál. Észre sem vették, én figyelmeztettem őket a hírhedt csodára. Szemmelláthatólag csalódtak. Ez az a híresség? Egy kis lyuk az egész? Igen, de csaknem 900 méter  mély! Bizonyára tele lehetne tölteni azzal a sok viccel, amelyet rovására gyártottak. 
 Már 1927-ben, mikor egy geológiai barlangkutató kongresszussal elnökünk, Cholnoky Jenő dr. professzor is itt járt, megmondta a fúrást vezető geológusnak, hogy ne reméljenek itt vizet találni. A kongresszus külföldi hírességei, egy berlini és bécsi egyetemi professzor ugyanezen véleményen voltak. Ezek ellenére is tovább fúrtak, de víz — sajnos még ma sincs!


ph_naptara_1930_pages321-327-page-007.jpg

Lillafüredi hangulatképek a Pesti Hírlap Naptára 1930. évfolyamában

 

Források: Az Est Hármaskönyve 1929., Turisták Lapja 1930, Pesti Hírlap Naptára 1930, Lillafüredi Fürdőújság, illetve a GUIDE@HAND Miskolc Lillafürdi Függőkertek sétája

3 komment