Nógrád megyében számos olyan végvár található, amely a török hódoltság előtt jelentős katonai erődítményként működött, azonban mára csak nyomai láthatóak. Ezek már a 19. században is vonzották az érdeklődőket. A Vasárnapi Újság többször is foglalkozott pl. a bujáki várral, előbb 1861-ben, majd az 1864. májusi első számában megjelent olvasmányos cikk kalauzolta el ide az olvasókat.

Milyen lehetett a vár a fénykorában?

Lenhardt Sámuel metszete a vűárról a 19. század első felében

Az 1864-ben megjelent cikk részletesen bemutatja, hogyan nézhetett ki a vár a fénykorában. 

Legszebb környékkel kedveskedik a vár északi és nyugati része, mely meredeken hajol le az alatta elterülő, gazdag erdőségekkel szegélyzett, s a Buják-patak által keresztülszelt virányos völgybe. — A várral kapcsolatban terjeszkedik szét a helység fölött a Szent-Márton - hegyláncz, melynek darla (trachyt) kőzete roppant tömegekben zordonitja magas gerinczeit, nagy térségeket engedve sűrű erdőségeknek, s a falu fölötti oldallapjain a hasznos szőlőmivelésnek. A hegy tetején szemlélhető kőfalromokban a népmonda a hajdan itt honolt egyházvitézek (templariusok, kiket 1312-ben V-ik Kelemen pápa törölt el) zárdájának maradványait akarja fölismerni.

Hajdan a vár belsejében magas torony emelkedett, erős bástyákkal izmosítva, s több termet rejtve keblében. A tornyot mély árkolatok s magas kőfalak folyták körül. — Könnyebb járatú részén tágas kapu szolgált bejárásul, mely a bekövetkezett viharos időkben befalaztatván, nyugat felől egy ajtóval lőn fölváltva, mely a vár alapjánál jóval magasb helyzetben nyittatván meg, felvonóhiddal volt ellátva. — A vár termei kényelmes lakhelyül szolgáltak, s a még fönnálló egyik ablaktöredék szépen kifaragott csucsivei az ízléses építészet nyomait láttatják. A darlakövekből épült falak közé illesztett rózsaszínű téglák, az ékalaku kőlemezekből készített vár alatti boltozatok az elemek ezerféle viszontagságának kitéve, még máig is daczolnak a mindent megemésztő idő vasfogaival.

A feneketlen kút legendái

A vár délkeleti szárnyában lévő feneketlen, sziklába vájt kútjához több legenda is fűződik. Az 1861-es cikben olvashatjuk, hogy amikor a vár egyik felügyelője a lányát férjhez akarta kényszeríteni, az beleugrott a kútba, majd a hegy lábánál lévő patakból minden sérülés nélkül jött elő. Hasonló történetet ír le az 1864-es cikk, amely a kútba esett kacsákról ír, amelyek vígasn úsztak ki a patakból. 

A legendáknak részben ellentmond az 1864-es cikk:

"... a kútnak is mintegy kilencztized része be van hányva kövekkel, földdel s egyéb tárgyakkal, miket a vár látogatói szoktak bedobálni, mintegy ösztönszerűleg járulván azon meggyilkolt ember tetemeinek befödéséhez, a kit egykor, midőn a szomszéd faluba 609 forintot vitt volna, néhány rablógyilkos bujáki lakos a feneketlennek tartott kútba vetett."

Hogyan került a vár török kézre - majd vissza

A várról készült metszet a Vasárnapi Újság 1861. évfolyamában

Mindkét cikkben olvashatunk a vár 1552-es elestéről is, mi most az 1864-esből idézünk:

Már a Tercsi Mihály által ótalmazott, s erős védbástyák által kerített bussai torony is ingadozni kezdett; s miután vitéz ellenállás daczára is halomra dölt, a sor Bujákvárra került. Az ellenséges ágyuk öt álló napig szakadatlanul működvén, az erős várfalakon csak csekély csorbákat ejtettek. Ali már a visszavonulást forgatta elméjében, midőn Kéressy Márton, a bujáki várparancsnok, a helyett, hogy a drégelyi derek várőrség dicső példáját követni elég bátor lett volna, hazájához hűtlenül hitszegő társaival együtt gyors futással odahagyta a várat, miután előbb a termek boltozatait a bennök rejleni vélt kincsek elemelése végett feltörette volna.

De a hítszegést nyomban elérte méltó büntetése. A törökök rögtön utánok eredvén, a gyáván menekülő őrséget egy lábig felkonczolták, a parancsnokot pedig békóba verten vonszolták magok után, hogy dicstelen életét sanyarú fogságban végezze.

Igy került ezen erős vár török járom alá, melyben 1593-ik évig sanyargott; a midőn is Pálffy Miklós és Teufenbach Kristóf fővezérek Fülek várának visszafoglalása után Bujákvár ellen indultak. A végzet ugy akarta, hogy e vár, mely negyvenegy év előtt a magyar hűtlensége miatt bukott el, most a törökök gyáva megfélemlése által odahagyva jusson a derék vezérek hatalmába. 

A vár pusztulása

A várat ábrázoló metszet a Vasárnapi Újság 1864. évfolyamában

1663-ban a vár újból török kézre került.

"E közben a korponai, kékkői és gyarmathi várparancsnokok Buják kézrekeritése felől kezdének tanácskozni. Jól tudták, hogy csekély számú őrségeikkel ily erősséget, habár kevés ember védi is, megvíni nem lehet, — tehát hadi cselhez folyamodtak. Kiválaszták bátrabb hadfiaikat s néhány százan számos és sokféle színű zászlók alá sorakozva a várhoz közel eső magas Őrhegy alá vonultak. Utasítás szerint a csapatok számos zászlókkal a
hegyet többször megkerülték, s hosszú és szakadatlan soraik által nagyszámú sereg szerepét játszták; — egy-egy zászlót tűztek itt-ott le, s néhány embert állitának melléje, színlelvén, mintha nagyobbszerű ostrom előmunkálataihoz készülnének. — A törökök a szemök előtt elvonuló keresztyén tábor szakadatlan sorait s különféle színű zászlóit látván; — miután a hegy túlsó oldalán megszólalt hadi-tárogatók és dobpörgések messziről közeledő zaját s a lelkes csapatok harczi riadásait hallák: a színlegest valónak hivén megrémültek, s a magyar követ által hódolásra folszólíttatván a várat szabad kivonulás megnyerése mellett föladták. Azonban a magyarok a vár által kincshalmazok birtokába vélvén juthatni, reményükben csatlakozva a törökök után rugaszkodtak, s a Csécse mellett utólérteket esküszegőleg egy lábig felkonczolták.

Murtazán aga, ez időszerinti hatvani parancsnok, a véres jelenetről értesülvén, vérboszút esküdött a bujáki őrség fejére, s még azon évi September hóban 3000 fegyveres-el indult a hitszegők ellen. A várparancsnok Berezeli János csak negyvenheted magával képezvén a várőrséget, a roppant ellentáborral szembeszállni nem bátorkodott, s az első felszólításra késznek nyilatkozott a vár átadására, ha társaival szabad elvonulást nyer. A visszatorlásról nem is álmodó parancsnok a várat jóhiszenüleg feladta, de midőn kisded táborával a várkapun kilépett, Murtazán emberei őt társaival együtt kegyetlenül lemészárolták.

Azonban maga Murtazán is sokkal komolyabbnak ítélvén a vérboszut, hogy sem az álnokul elejtett vár békés birtokában maradhatna, — miután egy éjen át eléggé ostorozta őt bűnös öntudata, hajnalban a várt odahagyta, kárörömmel tekintvén vissza a lángokba boritott erősség pusztulására." 

Mit látott a 19. században Bujákra kiránduló a várból?

Az 1864-es cikk záró bekezdéseiben olvashatunk arról is, hogy mit látott a 19. szűázad derekán a Bujákra látogató turista a várból:

A vár soha többé föl nem épült romjaiból s jelenleg oly szomorú állapotban van, hogy a baglyok és denevérek is régen elhagyták e hajdan kedves tanyájokat. Körfalai részben még állanak néhány ölnyi magasságban; de belső része tövisbokrokkal s vad kórókkal annyira be van borítva, hogy a látogatók csak nagy ügygyelbajjal képesek rajtok keresztülhatolni.

A bujáki vár ma. Forrás: turistamagazin.hu

A bujáki vár romjai ma is vonzzák a turistákat. A Turista Magazin 2019-ben megjelent cikkében egy mai turista szemével is megismerhető a várrom. 

TIPP: Buják a Novohrad-Nógrád Geopark része, érdemes az ide tervezett kirándulást összekötni a geopark többi - hasonlóan regényes történetű - látnivalójával.