Túra Egertől Miskolcig 1892-ben

szarvasko1853.jpg

"Valóban nem tudom, a Bükk mely képét nevezzem a legszebbnek? Egyik sem marad a másiknak mögötte és egyik sem múlja felül a másikat; mind szép, páratlan a maga nemében"

- írta elragadtatottan Jurmann Győző 1892-ben a Turisták Lapjában. Ugyan a Bükkből úti leírások már a 18. században is születtek, igazából a 19. század harmadik harmadától vált a turisták célpontjává, amelyben nagy szerepelt játszottak az érintetlen, sűrű, vadregényes erdőkről, mesés romokról és az itt élők vendégbarátságáról szóló élménybeszámolók. Álljon itt teljes terjedelmében az élménybeszámoló, amely részletesen is bemutatja, miért érdemes akár ma is a Bükkbe látogatni. 

 eger1854.jpg

Eger 1854-ben a Magyar- és Erdélyország képekben című összeállításban

"A környező hegyek közül már kiemelkedett a Nap, mikor Eger barátságos utczáit elhagytam. Enyhe szürke aczélfény ömlött el a vérpiros korong körül, míg nyugatot homályos fátyol borítá; a levegőt hűs fuvalom lengé át s érintésére a fűszálakon csillogó harmatcseppek rezegtek meg a kelő Nap fényében. Legények, lányok siettek el mellettem, ők is ki a szabadba — a hullámzó vetések közé; azoknak villogó kasza vállukra vetve, ezek szalmafonadékkal, korsóval kezükben. Az Eger-patak szőke vize üdvözölt és társamul szegődve, hosszú úton csevegett vígan tovább, mintha szülőföldje bájaival ingerkednék.

Egri népviselet a 19. század derekán  - Forrás: Magyar- és Erdélyország képekben 1854.


A kétoldalt hullámzó dombsor között elnyúló s szántóföldekkel, rétekkel borított síkságon vezetett útam Fel-Németen keresztül, majd keskeny völgyszorosba torkollott. A távolból Eger tornyai biztatólag mosolyogtak még felém, de nemsokára egy kanyarulatnál búcsút intve azok is eltűntek az elém tolakodott hegyek mögött. A völgy szeszélyes kanyargásai közben Szarvaskő várromja tűnt fel.

szarvasko1870.jpg

Szarvaskő 1870-ben. Korabeli metszet.

A sűrű erdőkkel koszorúzott hegykúpok között puszta, sötétszürke, óriási sziklatömeg emelkedik; csak a kóró vagy egy-egy eltévedt cserje üté fel a menedékesebb helyeken fejét. E komor sziklafal tetejében áll a rom; a meredek hegyoldalban veszélyes gyalogösvény húzódik fel hozzá. Már csak egy meredező, omladozó fal maradt fenn a hajdan erős várból, az orom keleti oldalán, azt is ellepte az enyészet szövetségese: a moh.
A függőleges esésű sziklafal tövében a falu kisded, fehérre meszelt, szalmafedeles házai mosolyogtak felém, de mosolyuk nem vidámít, csak megkettőzi a komor hangulatot, mely itt körülvesz; keserű mosoly az, mely gondolkodóba ejt. — Az igénytelen, kis agyagházakban öröm lakozik, jólét választá lakhelyül azokat, ennek hatalmas sziklafalai között a pusztulás üté fel tanyáját . . . S az ellentét mindjobban s jobban tűnik' fel: a sűrű zöld erdők között a kopár, szürke sziklahegy; a virágzó falucska mellett a pusztuló rom; a madarak ezerhangú dala helyett a néma, csendes szomorúság: tenyészet helyett pusztulás. Mintha az átok nehezednék az egykor büszke falakra . . . A halotti csendet egyszerre a falu kis harangjának csengése töri meg; önkéntelenül a mélybe tekintek, honnan oly szelíden hat fel a harangszó. Nemsokára szemközt a hegyoldalban kis gyászoló csoport húzódik tova. Temettek. — Az úgyis oly elfogult lelkemre e jelenet leírhatatlan hatással volt. Tehát enyészet, pusztulás idefenn — odalenn? És az idő végzi szakadatlanul lassú, de biztos munkáját.'

belapatfalva1854.jpg

Bélkő és a ciszter apátság 1854-ben a Magyar-és Erdélyország képekben című könyvben

 

 Lassan leértem a faluba; a kis harang még szólt a maga csengő, éles hangján, majd a mint tovább haladtam, mind halkabban, végre teljesen elhalt a távolban. Meredek sziklafal tövében kigyózott utam, majd egy sziklatorkolatba vezetett, felséges sziklakapuba, melynek szűk bérczfalai fenyegetően emelkednek fel a szemfárasztó magasba s keskeny útat engednek a kanyargó pataknak. Nemsokára ismét kiszélesedik a völgy és a kétoldalt szelíden emelkedő lejtőket szép vetések borítják. Itt-ott a hegyoldalon gondatlanul legelészik a juhnyáj, melynek egyhangú kolompolásába a pásztorkutya éles ugatása vegyül; lenn a patakban tarka tehéncsorda fürdik, szelíden meresztve ránk mélabús szemeiket. A távolból már Monosbél integet hivogatólag felénk, melyen keresztül haladva Apátfalvára, érünk.

Delet jelzett a kis harang, mikor e csinos palócz helységen keresztül haladtam. Takaros menyecskék hordozák uroknak a meleg ételt czifra, rózsás edényekben. „Dicsértessék a Jézus Krisztus," hangzék kedvesen ajkukról. Vallásos, vendégszerető, jószívű nép lakja e derék palócz falut.

belko.jpg

A bélkői három forrás egyike az 1854-ben megjelent Magyar- és Erdélyország képekben című kötetben

Figyelmünket a délkeletre eső 784 m. magas Bélkő köti le, mely óriási sziklafalként merőlegesen emelkedik a magasba. Aljában három szent forrás fakad, melyeknek környéke — mint mondja Siegmeth — úgy látszik valami pogány áldozóhely lehetett, legalább erre mutatnak a Bélkő (Baalkő ?) alatt levő dombok nevei, mint Áldozókö és Hamuhegy, valamint a Bükkhegység legnagyobb csúcsának neve: Bálványkő II. Kilit. Eger püspöke e helyen 1232-ben a cistercita apátságot alapította, mindenesetre a palóczoknak a keresztény hitre térítése czéljából. Miután az 1534. évben Perényi Péter az egri püspökség javait erőszakkal magához ragadta, a barátoknak el kellett hagyni a kolostort s csak 1537-ben térhettek vissza s ott is maradtak a kolostornak 1678-ban történt végleges feloszlatásáig.

A kolostorépületnek ma már semmi nyoma sem látható, csak a román-góth átmeneti stylben keresztforma alapmetszettel épített templom áll még mint a XIII. és XIV. század egyik legjelentékenyebb építészeti emléke.

belapatfalvai_apatsag_1854.jpg

A bélapátfalvai templom 1854-ben a Magyar- és Erdélyország képekben című kötetben


Kiérve a községből, a kényelmes országútról jobbra eltérve, útamat a Vanna-patak mellett a Közép-Bükknek vettem. Az Ördöghegy (871 m.), Csákód (456 m.), Kelemenszék (678 m.) stb. sorakoztak kétoldalt egymás mellé, majd a Középbércz (622 m.) hatalmas szirtjeivel, a Jóorom szép fenyvesével maradoztak el. A megszokott csendet egyszerre zúgás, tompa moraj váltá fel, mely, mint közelebb értem, mind erősebbé vált; nemsokára pompás vízesés előtt állottam.

Két hatalmas, egymásba szögellő függőleges sziklafal, melyek alul elválva utat engednek a mögölük egy földalatti csatornából lezuhanó óriási vízoszlopnak; tajtékozva, óriási zúgással esik a kiálló szirtekre s innen tova csobog kis eséseket képezve a habzó folyam egy medenczébe. Óriási pisztrángok úszkálnak rajba gyűlve a kristálytiszta vízben s gondatlanul, zavartalanul egész közel bátorkodnak. Szép harangvirág hajol a sima tükör fölé, mintha meríteni akarna kékes kelyhével.

szilvasvaradklap04.jpg

A cikkben említett vízesés 20. század eleji képeslapon

A ritka látogató kényelmére a tó két partján csinos, ágakból készített pad áll, melyről oly szívesen elnézni e festői képet: a gyönyörű esést, a kedvesen elnyúló tavat, a benne ficzkándozó pettyes pisztrángokat, háttérben a komor sziklafalat s az egészet koszorúzó sűrű erdőt, tarka erdei virágokat; mind más és más érzelmeket, gondolatokat ébreszt bennünk.

E kedves képpel emlékemben haladtam tova. A víz moraja lassan-lassan elcsendesedék s helyébe ismét az erdei madárkák ezerhangú dallama lépett. Annak rémületes robaja félelemmel tölt el, ezek víg csevegése jókedvvel, örömmel; amaz az Alkotó hatalmát dörgi, ez e földi jólétet énekli . . .

Az erdő helyébe szép tisztás lépett, melyen Szalajka csinos vadászlak áll néhány melléképületével. A keletre eltérő keskeny, fárasztó gyalogösvényen kapaszkodtam fel a 638 m. Éles- Kővárra, hogy a hirtelen eső túloldalon ismét völgybe — ereszkedjem; valóságos „tojástáncz" volt ez, közbe-közbe magamat természetes szánul használva önkéntelenül is. De a Királyút megérdemel ily „esélyeket". Gyönyörű zöld pázsittal pótolta a kietlen útat és én azt felhasználva, végig nyújtóztam a ruganyos szőnyegen — élvezve kellemeit. Eközben a hegyek mögött lassan lehanyatlott a Nap s sugarai bearanyozták a hegyek széleit; az alkony talpra szólított és megsietteté lépteimet. Hegyenvölgyön másztam keresztül, de eközben nyakamra hágott az éj és ismét — földre tepert. Szép, fekete szőnyeget vont felém ezüst porral behintve: áthatlan sötétség vett körül s csak a susogó lomb közt kergetőző csillagok fénye mosolygott alá. Majd feljött a teli Hold és szende fényét önté el a vidéken; kíváncsian tekintgetett a kínálkozó réseken az erdő mélyébe, hol egyes fénypontok látszottak a földön nyugtalan lidérczként ide s tova bolyongva, tánczolva és eltűnve, a mint a gyenge szellő a fák sudarait megingatta.

Az éj elmúlt — pitymallott. Egymásután bontakoztak ki a visszahúzódó sötétségből a fák sudarai, míg végre az egész erdőn gyenge világosság derengett. A hajnal már útban talált s a vágy: látni a Nap keltét a Bükk tetejéről, gyorsítá lépteimet. Egy üdvlövés döreje hangoztatá be a hegyeket és a völgyeket a Bükk legmagasabb csúcsáról, százszorosan visszhangozva a környező bérczektől; üdvözöltem az elém tárult messze tájt, üdvözöltem a kelő Napot, mely lassan, méltóságteljesen emelkedett ki a hullámzó hegyek közül. Minden oly szép, a legszebb most, Isten végtelen nagyságát hirdető . . . Meghatva, szótlanul bámultam a természet fenségét s csak nehezen, nagysokára mondhattam búcsút e tájnak, visszatérve előbbi utamra. Ismét feltűnt a csinos erdészlak fehérre meszelt falaival a kies Csurgónak nevezett fennsík nyugati szélén, majd elmaradt mögöttem, a mint folytattam utamat az eredeti irányban keletnek.

A Borovnyák (950 m.) s Kerekhegy (831 m.) mellett gazdag forrásvidéken átgázolva 1 óra alatt elértem Felső-Hámort (Ó-Massa), mely a Garadna völgy nyugati végén fekszik (468 m.). E tót falutól kies völgy húzódik nyugat-keleti irányban Alsó-Hámor felé, keskenyre szorítva a bttkkesekkel koszorúzott hegyektől, melyek pusztán az útnak és az azt szegélyző Garadna vizének engednek tért, míg felettünk a gazdag lombozat majdnem egymásra hajol.

A sűrű lombsátor sejteti velünk, hogy leple mögött rejt, félve takar valamit. S nem is csalódunk. A völgy kiszélesedtével annak leggyönyörűbb része, hazánk egyik bájoló vidéke előtt állunk s lelkünk eltelik e festői csoportozat szemléletébe.

vu1872maj19_hamori_to-page-003_1.jpg

A Taj, vagy ahogy ma nevezik, a Hámori-tó a Vasárnapi Újság 1879. évfolyamában


Komoran, méltóságteljesen nyúlik az egyik oldal kopár mészkőfalaival a magasba, míg vele szemben kellemes ellentétül a sűrű bükkel koronázott Szárdoka (611 m.) emelkedik; ez óriási bükkök sima víztükörre hajolnak: a tóvá szélesült Garadna vizére, melynek sötétzöld színe mintha a fák zöldjével versenyeznék. Vörös-pettyes pisztrángok
tűnnek néha elő, némelyik magasan a levegőbe veti magát, mintha ingerkedni akarna egy-egy a parton halászgató karcsú „sportsmannel". A Taj — így nevezi a nép a hámori tavat — felesleges vize nagy zúgással esik a Szinva patak medrébe, melynek vize szintén több szép vízesést alkotva tajtékozva zuhan a kiálló sziklák közé. „Az ember — így ír Petőfi útirajzaiban — azt gondolja, hogy legalább Helvécziában van, Helvéczia valamely szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább s ez pótolja némileg a nagyszerűséget stb."

Ha a hegyek mögött leáldozik a vérpiros Nap s helyébe a méla Hold jelenik meg csillogó seregével s szende fényét küldi le a tó sima tükrére, ezüstbe öltözteti a susogó erdőket: lánczcsörtetés töri meg az egyhangú zúgást, egy csónak szeli vígan át a habokat s a zuhatag rémületes robaja közt bájos éneknek egyes hangjai olvadnak az éj fátyolán keresztül, eleinte darabonkint szaggatva, majd, a mint közelebb ér, teljesebben s csengőbben a legszebb hang ömlik szívet fogó hangokban . . .

diosgyori_vashamorok_1.jpg

A diósgyőri vashámorok - Vasárnapi Újság 1864

Valóban nem tudom, a Bükk mely képét nevezzem a legszebbnek? Egyik sem marad a másiknak mögötte és egyik sem múlja felül a másikat; mind szép, páratlan a maga nemében... El kellett e fenséges tájt is hagynom, de emlékük elmosódhatatlanul vésődött lelkembe.

A mély kiszélesedett mederből a barátságos, apró munkásházak integettek búcsúzva felém, majd sziklába vájt kis alagúton keresztül haladva egy vadregényes sziklakapuba vezetett utam, egy keskeny sziklatorkolatba, melyen a Szinva vize hozzánk simulva suhan keresztül. Az ismét kiszélesedő völgyben nemsokára feltűnnek Diósgyőr csinos házai, melyek közül Nagy-Lajos leányának, Máriának kastélya emelkedik ki. Most már csak rom. A négy büszke torony komoran mered az égnek — megtörve, csonkán. A fényes termek helyét fű nőtte be, az egykori freskós falakat moh verte ki. Önkéntelenül eszembe jutott a költő szava:


„Oh, az idő sok mindent elfed,
Bút, örömet, fényt, szerelmet. .

Diósgyőrt elhagyva, tekintetem Miskolcz kiálló tornyaira esett s jobbról a vas- és aczélgyár óriási telepe, balról a szántóföldek és a háttérben szőlőkkel bontott dombok mellett elhaladva 22 órai út után elértem utam végczélját: Miskolczot."

magyarorszagesanagyvilag_1865_pages119-119_page-0001.jpg

Miskolc a Magyarország és a Nagyvilág 1866. évfolyamában

A bejegyzés trackback címe:

https://utazasokamultban.blog.hu/api/trackback/id/tr2915450754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tajfel 2020.05.24. 14:14:18

Remek cikk, gratulálok a szerzőnek! Szeretném megkérdezni, hogy a leges legutolsó kép (Miskolc látképe északról) a jelzett Magyarország és a Nagyvilág 1866-os évfolyamán belül konkrátan melyik számban és hanyas oldalon található - mert sajnos, nem sikerült megtalálnom. Előre is köszönöm!

2020.07.08. 16:01:43

A nem mai neylon cincérek, kézzel kavarták az olvadt vasat, mint lekvárt szokás! Faszénnel olvasztották, min. foszfor, kén tartalom. Akkor, attól volt világhírű az Ómassán, Fazola Frigyes, Henrik által gyártott vas. Magam Fazola telkén születtem!

2020.07.08. 16:03:02

Szentlélek titka államtitok!

Hirdetés

Kövess a Facebookon is!

Címkék

20. század eleje (2) Anna-barlang (7) avas (2) avasi hegy (2) Balassagyarmat (1) Balaton (1) balatonalmádi (1) balatonfüred (1) bánya (2) barlang (6) barlangfürdő (1) bazaltorgonák (1) bazilika (1) Bélapátfalva (1) bevásárlás (2) borászat (2) borturizmus (2) Borvidék (2) Budapest (2) Buják (1) Bükk (17) Bükk-vidék Geopark (6) Bükk-vidék geopark (2) cisztercita (1) császár (1) cseh köztársaság (1) cseh megszállás (1) csizmadia (1) dámvad (1) diósgyőri vár (1) Duna (3) dunai hajózás (3) Dunakanyar (1) Dunamente (3) Eger (3) egri vár (1) Erdőbénye (1) Erdőbényei kádárok (1) Erzsébet királyné (1) esterházy (1) Esterházy (1) Esterházy Pál Antal (1) Észak-Magyarország (21) Esztergom (1) esztergomi vár (1) Eszterházy Fényes Miklós (1) Ferenc József (2) Ferenc József császár (2) Forgách kastély (1) fürdés (1) fürdő (3) fürdőház (3) geotúra (2) gőzhajó (2) gyógyfürdő (3) gyurtyánkő-lócza (1) hajózás (2) Hámor (11) Hámori-tó (11) Hámori tó (11) hámorok (7) Hegyalja (1) Herman Ottó (2) hírességek (11) hosszú hétvége (1) Húsvét (1) I. világháború (1) idegenvezetés (1) ipar (1) Ipolytarnóci Ősmaradványok (2) Istállóskő (1) Kádárok (1) Kádártánc (1) karácsony (2) Karva (1) kastély (2) keszthely (1) kirándulás (20) kirándulások (33) Komarno (3) Komárom (4) komáromi erőd (2) Kubinyi Ferenc Múzeum (1) legendák (10) líceum (1) Lillafüred (14) magazin (2) marketing (1) Mátra (1) MÁV (1) mesterségek (1) metszet (1) miocén (1) miskolc (2) Miskolc (16) Miskolctapolca (1) népszokások (1) Nógrád megye (7) Novohrad-Nógrád Geopark (7) nyaralás (2) ősember barlang (1) ősfa (1) pálosok (1) pálos kolostor (1) Palotaszálló (6) Parád (1) Párkány (1) pest (1) Pest-Buda (1) promóció (1) Pulszky (1) pünkösd (1) Pyrker érsek (1) Salgó (1) Salgótarján (1) shoppingolás (2) síelés (1) Sissi (1) Sissy (2) Sissy császárné (3) Somoskő (2) strand (1) Szalajka-völgy (2) szánkózás (1) szarvas (1) Szarvaskő (3) Szécsény (1) szécsény (1) székesegyház (1) szeleta-barlang (1) Szentlélek (2) Szent István-barlang (6) Szent István-cseppkőbarlang (5) Szent István cseppkőbarlang (6) Szilvásvárad (2) szilveszter (1) Szirák (1) Szokások (1) szőlőművelés (1) Szüret (1) Tamási (1) Tessedik Sámuel (2) timsó (1) Tokaj (2) tokaj-hegyalja (1) Tokaj-hegyalja (1) Tokaji borvidék (1) Tolna-megye (1) Tourinform (1) túrázás (3) turistaság (2) turisztikai marketing (2) turizmus (3) újév (1) UNESCO Világörökség (2) ünnep (6) ünnepek (6) üveghuta (1) Vadászat (1) vaddisznó (1) vár (4) várséta (1) vártúra (4) vásár (2) vasúti kedvezmény (1) Vas Gereben (1) Visegrád (1) weekend (1) Wesselényi Miklós (1) Zsófia főhercegnő (1) Címkefelhő

Impresszum

Az oldalt az InnoTime Hungary Kft működteti. 

Bővebb infó, adatvédelmi szabályzat: https://www.innotime-hungary.com 

süti beállítások módosítása