Utazások a múltban

Színes cseppkövek, csodás felfedezések és egy különleges esküvő

2018. november 16. 23:18 - NagyJ

Képek a lillafüredi Szent István-barlang történetéből

105 évvel ezelőtt, 1913-ban indult el a lillafüredi Szent István-barlang feltárása, amelyet végül 1931-ben adtak át a nagyközönségnek. A barlangot azóta túlzás nélkül milliók látták, volt olyan időszak az 1980-as években, amikor éves szinten több mint 180.000 vendéget fogadott. A lillafüredi barlangokról már a feltárásuk idején, jóval a megnyitás előtt azt jósolták, hogy "Európa cseppkőbarlangjai között a lillafüredi cseppkőbarlangoké lesz a pálma. Látványosság és terjedelem szempontjából, a a Palota-szálló és környéke alatt elterülő és szétágazó cseppkőbarlang világcsodát jelent és világértéket reprezentál" - ahogy a Budapesti Hírlap 1929. évfolyamában méltatták.  A barlang történetének nyomába indultunk - utazás a múltba és a mélybe.  

img_6849.jpg

Cseppkövek a Szent István-cseppkőbarlangban. Fotó: BNPI Archívum. 

Lillafüred részben a barlangnak köszönheti gyógyhelyi minősítését - az itt található Fekete-teremben ma is légzésterápiás kezeléseket folytatnak. A gyógyhatását annak köszönheti, hogy a barlangi levegő mikrobiológiai szempontból csaknem steril, azaz por-, csíra-, és orvosi szempontból allergénmentes közeg. Ehhez hozzájárul az állandó, 10°C körüli hőmérséklet, a közel 100%-os páratartalom és egyéb klimatikus tényezők, és nem utolsósorban a barlangi környezet idegrendszerre gyakorolt kedvező hatása.

A barlang felfedezése

barlang1931bejarat_1.jpg

Forrás: Természet című magazin, 1931. 

A barlang első bejárásáról így írt Kadić Ottokár, aki 1913-ban elsőként kezdte meg a termek feltárását a Természet című magazin 1931. évfolyamában: 

"A barlang első bejárása és kutatása, régebbi feljegyzéseim szerint, a következőképen történt:

A barlangnak bokrokkal borított hosszúkás kerek nyílásán bebújva, függőlegesen négy méternyi mélységre egy kiálló keskeny párkányra bocsátkoztunk, majd erről még három ” méterrel lejjebb ereszkedtünk az Előcsarnok-ba. Ennek legmélyebb pontjához érve, északra vakon végződő, lefelé haladó üregbe, az Oldalsó odúba, nyugatra pedig a nyolc méternyi mély Lejárón kötélhágcsón lemászva, olyan helyre jutottunk, ahol a barlang újból elágazik. Délnyugatra igen keskeny, hosszú, magas és mély hasadékra, az Oldalsó hasadékra akadtunk, amelyen harántolva végigmásztunk. A hasadék végén két lyuk jobbra és balra a mélységbe vezet; ezeket első bemászásunk alkalmával nem tudtuk elérni. A Lejáró aljához visszamászva, a második ágban, egy északnyugatra húzódó keskeny Folyosón végighaladva, hatalmas, esarnokszerű üregbe értünk, amelyet Kupolás csarnoknak neveztem el. Innen nem jutottunk tovább ; a csarnok alját barlangi agyag borítja s így még sejteni sem lehetett, hogy a barlangnak folytatása van. A barlangot még aznap felmértem, elkészítettem alaprajzát és hosszmetszetét, azután pedig egyik jelentésemben, tekintettel arra, hogy a Szent István-lápa oldalában nyílik, Szent István-barlang néven röviden ismertettem."

img_6853.jpg

A páratlan szépségű cseppköveket ma is megcsodálhatjuk. Fotó: BNPI Archívum.

 Az 1920-as évek második felében az Erdőkincstár munkatársai feltérképezték a barlangot Révay Ferenc vezetésével, azonban a vendégek számára csak a Palotaszálló átadásához kapcsolódva tették bemutathatóvá.

A barlangátadás

A Turistaság és Alpinizmus című folyóirat 1931. évi 9. számában mutatta be azt a hatalmas munkát, ami hozzájárult ahhoz, hogy 1931. augusztus 20-án átadásra kerülhessen a barlang: 

"...a Szent István-barlangnak a nagyközönség számára való hozzáférhetővé tételére csak az ezidei július 11.-én került sor, amikor is a feltárási munkálatokirányításával Dr. Kadic Ottokár c. egyet, tanárt, főgeológust, a tehnikai feladatok megoldásával Révay Ferenc főerdőmérnököt bízta meg az erdőkincstár. A feltárási munkálatok augusztus 19-ig tartottak. Mintegy hatvan főnyi munkássereg dolgozott éjjel-nappal a barlangban s a munkálatok folyamán több mint 86 tehervagónnyi anyag és kőtörmelék került ki a barlangból. A megfeszített munka eredményei: az egyes termeket összekötő szűk, alacsony, sáros folyosóknak kibővítése és ott, ahol szükségesnek mutatkozott, új átjárók robbantása, betonlépcsők és tölgyfakorlátok készítése és a villanyvilágítás bevezetése. A lámpák és fényszórók beszerelése jól sikerült s az új lépcsők elhelyezése is oly célszerű, hogy a barlangnak megtekintése ma már kényelmes és fáradságnélküli."

pestihirlapnaptara1932.jpg

Forrás: Pesti Hírlap Nagy Naptára 1932.  

Néhány nappal az átadó előtt a Magyarság című lap újságírója így számolt be az előkészületekről: 

Alig 400 méterre a lillafüredi Palota-szállótól, közvetlenül az autóul mellett szépen kiépített tárna halad a hegy gyomra felé. Ez a tárna a Szent István napján avatásra kerülő Szent István barlang bejárata. Az  utóbbi hetekben szokatlan élénkség ragadja meg az arrajárók figyelmét. Az úttest mellett  elhúzódó sínpáron teherkocsik állanak, üres  gyomruk mohón nyeli azt a rengeteg agyagot, követ, melyet a kubikusok serény raja  hord ki éjjel-nappal a barlangból. A barlang  szájánál, a pesti utcákról jól ismert kompresszoros  fúrógép csap pokoli lármát.
A nagy sürgés-forgásban csak egy ember  nyugodt, a feltárás vezetője, Kadic Ottokár  dr. főgeológus, egyetemi tanár. Senki se  hinné, hogy a sáros, egybeszabott, durvaszövetü ruha a magyar barlangkutatás alapítóját rejti. Kérésünkre, szives örömmel, személyesen  mutatja be a feltárás alatt álló barlangot az  ősz tudós. Egybeszabott ruhát húznak ránk, karbidlámpákat kapunk s már indulunk is."

 

Csodás termek, csodás fények

img_6857.jpg

Ma már ledes izzók világítják meg a cseppköveket. Fotó: BNPI Archívum

1933-ban már a barlang további termeinek felfedezéséről és a látogatói program bővítéséről számoltak be a lapok - többek között a Magyarság 1933. májusi számában: 

"... tovább folytatta a főerdőmérnök a munkát s egy hosszú, kanyargós, alacsony folyosót fedezett fel, mely egy kisebb cseppkőterembe torkolott. Ez a kisterem már maga is különösen szép. Alakja lefelé szűkülő tölcséralak s alján többméter mélységű, kristálytiszta tó csillog. Itt azonban nem állt meg munkájában Révay főerdőmérnök, hanem tovább kutatott s fáradozásainak meg is lett az eredménye. A kis tavas teremtől nem messze ugyanis egy olyan hatalmas és cseppkövekben olyannyira gazdag termet fedezett fel, amely az aggteleki barlang egyes részeivel is vetekszik. Egy csapásra ez lett a Szent István-barlang legszebb része. A stalaktitoknak és stalagnitoknak százszinü, teljesen érintetlen példányai egész oszlopsorokat alkotnak a teremben. Kék, sárga, barna, lila, fehér, aranyszin, zöld, szürke és fekete cseppköoszlopok ragyognak a reflektorok fényében s aki belép ide, azt se tudja, hová nézzen, annyi a látnivaló. Az oszlopokon kívül a legbizarrabb cseppkőképződmények teszik megcsodálnivalóvá a nagytermet. Szakáll-, függöny-, fiirtformáju hatalmas cseppkőalakzalok függenek a széditően magas boltozatról alá mindenféle szinben, szinte kápráztatják a szemet. A kutatást azonban a nagytermen túl is folytatták s kelet felé hosszú, szeszélyesen haladó folyosót fedeztek fel.

A nagyterem felfedezése azonban csak félmunka lett volna világítás és kényelmes utak nélkül. Épp ezért már az újonnan felfedezettrészeket is felszerelték villanyvilágítással (ami az aggteleki barlangban oly annyira hiányzik), színes izzólámpák és reflektorok ontják a cseppkőcsodákra a fényt."

A barlanglátogatás, mint üzlet

 A Palotaszálló, mint luxusberuházás költségei és a későbbi megtérülés lehetőségei folyamatosan foglalkoztatták az akkori közéltetet, ezért már az első időszakban is folyamatos kérdés volt a Lillafüreden feltárt barlangok üzleti megtérülése.

Különösen fontos kérdés volt ez, hiszen alig pár évvel korábban még komoly fúrások voltak Lillafüreden, melegvizes forrást keresve. Éppen ezért már a barlangok megnyitása előtt foglalkozott a sajtó a pénzügyi megtérülés kérdésével is. 1931-ben a Magyarság című lapban olvashatjuk: 

"A feltárás költségeit a miskolci Erdőigazgatóság uj igazgatója, Нерке Artur erdőfőtanácsos teremtette elő. Az Annabarlang forgalmát tekintetbe véve, bízvást remélhető, bogy ez a barlang egy éven belül visszafizeti a befektetett tökét s azontúl sok  ezerpengős évi jövedelmet biztosit a kincstárnak. Sok függ a helyes, célszerű propagandától. Szép kivitelű, olcsó, fényképekkel, térképekkel s részletes leírással ellátott kalauzon dolgozik Kadic Ottokár. Megfelelő propagandával nagy forgalmat lehet biztosítani, ha nem is érjük el az „Adelsbergi“ barlang évi forgalmát (500.000 ember) annak 4—5 százalékára számíthat a Szent István barlang is.

A megtérülés iránti érdeklődést tovább fokozták a Palotaszálló működtetésének pénzügyi problémái, amivel kapcsolatban Lillafüred folyamatosan a sajtó kereszttüzében volt. 

palotaszallo1931.png

Forrás: Esti Kurir 1931. szeptember 20. 

Az átadás után egy évvel azonban a Turistaság és Alpinizmus már a barlang jövedelmezőségéről írt: 


"A
lillafüredi Szentistván cseppkőbarlang a válságos gazdasági viszonyok ellenére is jövedelmezőnek bizonyult. A gyönyörű, mintaszerűen feltárt barlangot és az ugyancsak lillafüredi Anna-barlangot nagyszámú közönség látogatja állandóan.

A barlang a következő években is a figyelem középpontjában volt, a két lillafüredi barlangot hozták fel példának az egyre sürgetőbbé váló aggteleki fejlesztések esetében - többször kiemelve az idegenforgalmi barlangok működtetésének üzleti megtérülését. Ahogy alig három évvel az átadó után a 8 Órai Ujságban olvashatjuk: 

"Nálunk a lillafüredi Szent István- és Anna-barlangok példája mutatja, hogy még a kisebb barlangok is gyümölcsöző üzleti vállalkozások lehetnek. A Szent István-barlangba eddig  26.500 pengőt fektettek be, két év alatt 11.000 látogatója volt és így a befektetett tőke máris megtérült."

Esküvő a barlangban

A barlang különleges eseményeknek is otthont adott. 1934-ben pl. a Pesti Napló számolt be vitéz Hontai (Hovorka) István műegyetemi hallgató és Bodgál Irén (Miskolc) esküvőjéről, az első ilyen rendezvényről a barlangban: 

eskuvoabarlangbanpestinaplo1934.jpg

Forrás:  Pesti Napló 1934. június 19. 

"A villanyvilágítással és egyéb »komfort«-tal ellátott Szent István cseppkőbarlang előtt autósor áll, motorbiciklik sorakoznak és az első pillanatra szembetűnő mosoly bujkál a »barlangi tündér« rúzsozott ajakán, amidőn megkérdezi: »Talán az esküvőre? mert ebben az esetben ötvenszázalékos kedvezményre jogosult, ha a meghívottak sorában szerepel a neve.« [...] Villannyal megvilágított műúton lenyűgözően szép cseppkőalakulatok között és alatt visz az utunk a »templomhajó«-ba, ahol már együtt van a násznép. [...]  Gyönyörű cseppkőoltár előtt, a kivételesen szép »templomhajó«-ban majdnem hogy megszólaló cseppkőorgonával a háttérben karonfogva áll a fiatal pár, mögöttük a násznép és a meghívottak; előttük a pap... 

A barlangi esküvő után a helyszínválasztásról így nyilatkozott az ifjú pár:  

"— Hogy miért esküdtünk a barlangban, — mondja a fiatal férj — azért, mert ebben a barlangban szerettem meg a feleségemet. Meg aztán — folytatja — barlangokhoz fűződnek legszebb emlékeim.. . és a barlangokban kísértett ezer veszély és menekültem meg sokszor csodálatos módon. Adósa vagyok a barlangoknak, szent helynek tartom őket, melyekben Isten jelen van. És a barlangnak köszönhetem a feleségemet.. .
— És én meg az uramat, — fejezi be az interjút az újdonsült menyecske."

 

A barlan egész évben ma is látogatható. Nyitva tartás, online jegyvásárlás a BNPI honlapján: https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/szent-istvan-barlang 

 Cikkünk forrásai: 

  • 8 Órai Ujság 1934. évfolyam
  • Pesti Hírlap Nagy Naptára 1931-1935. évfolyamok
  • Pesti Napló 1930-as évekbeli lapszámai
  • Természet c. magazin 1931.
  • Turistaság és Alpinizmus c. lap 1930-as évekbeli lapszámai
  • Magyarság c. lap 1930-as évekbeli számai
  • Budapesti Hírlap 1920-as és 1930-as évekbeli évfolyamai
  • Esti Kurir 1930-as évekbeli lapszámai

A mai fotók forrása a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság fotóarchívuma, köszönet érte a BNPI munkatársainak. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://utazasokamultban.blog.hu/api/trackback/id/tr8314363121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GöTi 2018.11.19. 17:03:10

Kadić Ottokár miért nem kapott még Miskolcon - és más városainkban is - utcanevet?